[Magveto] 2006. 08. 03.

[Dozsa Istvan]

Mt 13,47-53
Zs 145
Jer 18,1-6

Isten a semmiből teremtett, a legnagyobb formátlanságból hívta elő a földet, megforgatta tengelye körül, mint az agyagos a korongot, és porából ujjaival megalkotta az embert.  „Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, Izrael háza!” Majd Isten többet is tett, mint a fazekas: életet lehelt az emberbe. Neki adta a teremtett világot minden szépségével együtt és neki adta a szabadságot is ajándékba.

Jeremiás jó agyag a fazekas kezében. Isten szól hozzá, hogy menjen és Jeremiás megy, szól hozzá, hogy lásson és lát, küldi Izraelhez és ő viszi az üzenetet. A próféta elé táruló kép egyszerű és egyértelmű: a formátlan agyagkupac az agyagos kezében önmagában nem jó semmire, azonban az agyagos munkája során ujjai között hasznossá, széppé alakul. Talán félünk agyagnak lenni Isten kezében? Nem hallgattuk-e Dávidot? „Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.” 

- Marian -