[Magveto] 2005. 09. 02.

[Dozsa Istvan]

2005. szeptember 2.

A XI. kerületi kőérberki ásatások vajon hány rétegben tárják fel múltunkat?! A mai nap hány történelmi mozzanatában érint minket? Szeptember 2. volt Szent István ünnepe, a Szent Imrére emlékezés napja, a Budai Vár visszafoglalásának dátuma (1686). Az iskolában az első tényleges munkanap az évkezdés, a Veni Sancte, az osztályt szervező osztályfőnöki órák nyomában. De a mindezeket hordozó mélysége a mai napnak is Jézus Krisztus istenemberi egyénisége és központi üdvtörténeti szerepe. A Kolosszei levél  fölséges részletén elmélkedhetünk, ha a mai szentleckét újra felidézzük. „Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képmása.”. XVI. Benedek pápa augusztus 28-án az Úrangyalához vezető elmélkedésében utalt arra, hogy az Atya Krisztusban nyilatkoztatta ki magát felénk. „Az Atya mindent Általa és Érte teremtett. Ő előbb van mindennél, és minden Benne áll fönn.”

Ha Krisztusra igent mondunk, kell, hogy az Egyházat is elfogadjuk és éljük. „Krisztus a Testnek, az Egyháznak feje”. „Keresztjének vérével békességet szerzett mindennek.” 

Az evangélium mindezt még tetézi azzal a titokzatos misztikával, hogy Jézus önmagát mondja vőlegénynek. „Ő csodálatos szeretetből életét áldozta…, majd vér és víz ömlött sebhelyéből, mely átszúrt oldalán nyílott, hogy onnét jöjjenek létre a szentségek, melyekkel Egyházát élteti, és mindenki vonzódjék az Üdvözítő föltárt Szívéhez, mindig örömmel merítve az élet vizéből, melyet az üdvösség forrása bőséggel áraszt.” Így énekli meg a mi  Urunk Egyházat tápláló szeretetét a Jézus Szíve prefáció. Ennek a szeretetnek a forrásából meríthetünk mindnyájan, akik vállaljuk az első péntekek megtartását, és ezért helyes, ha Jézus Szent Szívét tiszteljük, magunkat Neki fölajánljuk, sőt viszontszeretetéért apostolkodunk is. Jó alkalom lesz erre a Nemzeti Eucharisztikus Kongresszus szeptember 16-18 között, két hét múlva.

Brückner Ákos Előd O.Cist