[Magveto] 2005. 02. 03.

[Dozsa Istvan]

Mk 6,6-13
Zs 47
Zsid 12,18-19.21-24

Isten velünk van. Voltak és vannak is hatalmas csodatettek; mindezek Isten országának jelei közöttünk. Rá-ránézünk ezekre a jelekre, de rohanásban vagyunk és talán meg is riasztanak minket, nem látjuk meg mélyebb értelmüket – a kisebb jeleket észre sem vesszük, rá sem érünk. Pedig a szerelem sem csak a lángoló, erőteljes szerelmi érzelmekből és ölelésből áll, hanem a mindennapok gyöngéd közeledéséből, a simogatásból, az egyszerű egymásra figyelő közelségből. 

A csönd, a „láthatatlan” elvész zajos, rohanó, túlkomplikált világunkban. Az evangélium jelen van, csak meg kell látnunk, érzékennyé kell lennünk rá – egyszerűekké kell válnunk. Nem kell két köpenyt vinnünk az útra, figyeljünk a jelenre és bízzunk Istenben. Ha nem fogadnak be, nem kell erőltetni, hanem egyszerűségben tovább kell lépni… és bízni abban, hogy Aki a mező liliomainál is jobban, az ég madarainál is jobban szeret mindenkit, meg tudja érinteni a most még nem látók, most még nem hallók szívét is.

- Marian -