[Magveto] 2005. 12. 17.

[Dozsa Istvan]

2005. december 17.
Ter 49, 2.8-10
Mt 1, 1-17

„Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia.“ (Mt 1,1)
Máté evangéliuma az Emberfia családfájának leírásával kezdődik. Szemünk előtt felvonul 42 nemzedék: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babilonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstől Krisztusig tizennégy nemzedék. Feltehetjük a kérdést: mi a lényege tulajdonképpen az egymás után felsorakoztatott, számunkra gyakran érthetetlen neveknek?
Az Emberfia az emberi történelem része, tehát szüksége van elődökre. Az ember elődein keresztül ágyazódik be a történelembe és válik saját kora értelmes (gyakran azonban értelmetlen) szereplőjévé. Miért fontos a történelembe való beágyazódás?
Az ember társas lény, mélyen beleépül történelmébe. Gyökerek nélkül az ember nagyon magányosnak érzi magát: identitása megkérdőjeleződik és krízisbe kerül. Máté evangélista Krisztus nemzetségtábláján keresztül a megtestesült Isten identitását bizonyítja. Az Emberfia beleágyazódik konkrétan az emberi időbe, az emberi történelembe. Az ember megváltására siető Istenfiú beleépül az egymásután következő generációk sorába. Az Emberfia inkarnációja Isten hűségét bizonyítja: Isten hűséges az emberhez, hisz a megváltás az immanens világban játszódik le. Az Ó- és Újszövetség Krisztus személyében összefonódik, és egy Isten-ember szövetséget képez.
„Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia.“ (Mt 1,1)
A számos név és generáció szimbolikus töltetet hordoz magában. Az ember eleven kapcsokkal kötődik saját történelméhez és szervesen beágyazódik mindabba, ami előtte volt és utána lesz. Ezért a jelenhez való hűség a múltba épül be és a jövőbe mutat. A múlt megteremti az ember identitástudatát. Nem érzi magát elveszve a jelen – gyakran értékek nélküli – „valóságában”. Az erős identitástudattal rendelkező egyének, a múltat ismerve, könnyebben alkotnak a jelenben a jövő számára. Ez a média valótlanságába belesüllyedt embertömegeknek egyre lehetetlenebb feladat.
Krisztusban összefonódik a múlt, a jelen és a jövő. A múlt ismerete nélkül nincs az embernek lehetősége, hogy reálisan értékelje és értelmezze jelenét. Csakis a múlt és a jelen ismeretének birtokában van lehetőségünk arra, hogy tevékenységünkkel hatni tudjunk a jövő történéseire. 
„Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia.“ (Mt 1,1)

Az ember feladata, hogy tevékenységével olyan változásokat hozzon létre a jelenben, ami emberségessé és jobbá varázsolja a jövőt, miközben hűséges marad korához, történelméhez, Istenéhez. Ennek elkerülhetetlen feltétele a múlt ismerete és a jövő elképzelése. Amíg önmagát keresi a jelen kaotikus és megtévesztő hatásai között, addig alkotni képtelen.

Szakács Ferenc Sándor