[Magveto] 2004. 05. 18.
Dozsa Istvan
idozsa at communio.hcbc.hu
2004. Május. 17., H, 23:45:00 CEST
ApCsel 16,22-34
Zs 137
Jn 16,5-11
Hisszük-e, hogy mindennek oka van az életünkben? Hogy semmi sem csak úgy a „vak” véletlen következménye? Hisszük-e, hogy van fény, amikor megpróbáltatások közepette küzdünk, és nem látunk tovább a börtön falánál? Tudjuk-e, hogy nemcsak természetes történések részesei vagyunk, hogy a dolgok nem „csak úgy” megtörténnek velünk, hanem tudnak rólunk. Hogy nem vagyunk egyedül, hanem Isten szerető közelségében vigyázza életünk minden pillanatát? Ki merjük-e mondani a zsoltárossal: „Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet”?
Nehéz helyzeteinkben is tegyük meg, amit Pál és Szilás is megtettek, bízzunk Istenben, mert „gondolatai magasabbak a mi gondolatainknál” és nem tudjuk előre, hogy milyen kegyelmek forrása lehet éppen jelenlegi megpróbáltatásunk; mint ahogy a börtönőr és egész háza népe megtérésének volt alkalma Pál és Szilás bebörtönzése.
Post tenebras lux – sötéten keresztül a fényre. Engedjük a fényt magunkon áthatolni, hogy elérhesse a körülöttünk élőket is.
- Marian -
More information about the Magveto
mailing list