[Magveto] 2004. 05. 18.

[Dozsa Istvan]

ApCsel 16,22-34
Zs 137
Jn 16,5-11

Hisszük-e, hogy mindennek oka van az életünkben? Hogy semmi sem csak úgy a „vak” véletlen következménye? Hisszük-e, hogy van fény, amikor megpróbáltatások közepette küzdünk, és nem látunk tovább a börtön falánál? Tudjuk-e, hogy nemcsak természetes történések részesei vagyunk, hogy a dolgok nem „csak úgy” megtörténnek velünk, hanem tudnak rólunk. Hogy nem vagyunk egyedül, hanem Isten szerető közelségében vigyázza életünk minden pillanatát? Ki merjük-e mondani a zsoltárossal: „Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet”?

Nehéz helyzeteinkben is tegyük meg, amit Pál és Szilás is megtettek, bízzunk Istenben, mert „gondolatai magasabbak a mi gondolatainknál” és nem tudjuk előre, hogy milyen kegyelmek forrása lehet éppen jelenlegi megpróbáltatásunk; mint ahogy a börtönőr és egész háza népe megtérésének volt alkalma Pál és Szilás bebörtönzése. 

Post tenebras lux – sötéten keresztül a fényre. Engedjük a fényt magunkon áthatolni, hogy elérhesse a körülöttünk élőket is.

- Marian -