[Magveto] 2004. 07. 19.

[Dozsa Istvan]

2004. július 19.
Mik 6, 1-4. 6-8
Mt 12, 38-42

Ekkor az írástudók és farizeusok közül egyesek azt mondták neki: "Mester, szeretnénk tőled egy jelet látni." (Mt 12, 38)
A Máté evangéliumban a farizeusok jelet kívánnak. Felkérik Jézust, hogy természetfölötti jellel legitimálja messiási voltát. Nem elég nekik mindaz, amit addig láttak és tapasztaltak. Újabb és újabb jeleket akarnak látni. Követelőző jelvárásukat Jézus nem kedveli. A felületes vallásosság, a hisztériára alapozott hit nem hordozhatja az Emberfia üzenetét. Hisz nem a látszat, hanem a lényeg áll örömhírének középpontjában. A lényeg pedig nem más, mint a szavak, gondolatok és cselekedetek összhangja, egysége. A megosztott lét, az állandó szerepjátszás, a gonosz szándékok, a gyűlölet, a visszaélések elviselhetetlen terhet jelentenek az emberek számára. A felületesség, a látszat délibábja jól elfedik mindazt, ami a mélyben lappang. Az Emberfia tudja, hogy a lényeg láthatatlan. Az emberi szív a helyszíne minden mély lelki változásnak. A jelek türelmetlen követelése, a látszat előtérbe helyezése csak szétszórtságot, felületességet feltételez, komoly megtérést aligha. Mindennek semmi kö
 ze ahhoz, amit az Emberfia hirdet.

Ekkor az írástudók és farizeusok közül egyesek azt mondták neki: "Mester, szeretnénk tőled egy jelet látni." (Mt 12, 38)
Shakespeare színháznak nevezi az egész világot. A maszkokat egymásra halmozó ember menekül önmaga elöl, és megpróbálja elhitetni saját magával és a körülötte levő világgal, hogy mindaz, amit így cselekszik: jó. Szavai, cselekedetei, tettei viszont nincsenek összhangban és így olyan feszültségekben éli le életét, hogy kénytelen szerepköröket szerepkörökre halmozni. Egyre inkább egy színházi előadáshoz hasonlító életek messze sodródnak mindattól, ami nyugalmat, megbékélést, lelki harmóniát biztosítana számukra. A létrontásba elsüllyedt emberek tömegei ezért keresik mindazt, ami bebizonyítja számukra, hogy ez így jó: színjátékuk normális magatartás. A valóság show-k, a hollywoodi termékek, a virtuális navigálások, a reklámok szünet nélküli áramlása mind-mind megnyugtatják a tömeget napi szerepjátszásában. Mindenki így csinálja alapon legitimálva érzik magukat. Probléma csak akkor adódik, ha megjelenik a közelben egy autentikus létet élő ember. Ilyenkor hisztéria tör ki, és gyakr
 an bizonygatják azt, hogy a feltűnő egyén zavarkeltő és lázító. Ezért követelnek folyton jeleket. De jeleket nem kapnak, és amiket kapnak, azokat nem értik, mert a szív mélységéből érkeznek.

Ekkor az írástudók és farizeusok közül egyesek azt mondták neki: "Mester, szeretnénk tőled egy jelet látni." (Mt 12, 38)
A Szentírás gondolatai napjainkra is érvényesek. Emberek százezrei élnek felületességben, táplálják magukat azokkal a társadalmi termékekkel, amelyek segítenek nekik egyre jobban elmélyülni az önámításban. Önbecsülésüktől, józan értékrendszerüktől, méltóságuktól már gyerekkorukban megfosztott tömegek egyre képtelenebbek arra, hogy megértsék a Szentírás üzenetét. Írva van, hogy szemük van, de nem látnak, fülük van, de nem hallanak. A látás és a hallás a szív mélységében aktivizálódik és a cselekedetekben nyilvánul meg. Aki lát, és aki hal, nem követel jeleket, hanem felfedezi azokat maga körül. Ha visszanyerjük önbecsülésünket, józan értékrendszerünket, emberi méltóságunkat, akkor gondolataink megtisztulnak, szavaink visszanyerik hitelességüket és tetteink szentségüket. Így életünket az alkotó tevékenység és nem a jelkövetelés fogja meghatározni.

Szakács Ferenc Sándor