[Magveto] 2004. 01. 02.

[Dozsa Istvan]

2004. január 2.

".. poklosra örvényesült, háborús világ,
de a remény sohasem meghaló,
ha minden utolsó szalmaszál
abból a jászolból való!"        (Nagy Gáspár)

A szeretetnek abból a színes kavalkádjából, ami Karácsonykor körülörvényli akármelyikünk személyét, de különösen is az egyházközség népét, való ez a nagyon találó versidézet.
A sohasem meghaló remény jegyében figyelünk a béke egyházi világnapja nyomán is a Béke Királynőjének áldott személyére, közbenjáró szerepére. Jellemző, hogy amint más írásait is, az Ecclesia in Europa című apostoli buzdítását is, e Mária iránti bizalom felkeltésével zárja II. János Pál pápa. Ez a most nagyon is nekünk szóló, csodálatos tartalmú, eleven hangvételű körlevél befejező soraiban arra mutat, hogy  "az Egyház történelmét jelek kísérik". E jelek közül kiemelkedik a Napbaöltözött Asszony (Jel. 12) képe. Jól ismert, hogy éppen ennek az Asszonynak, sajátosan Jézus Édesanyjának, Máriának csillagkoszorús víziója lett az EU lobogójának alapja.
A pápa józanul figyelmeztet: a Gyermekével együtt kiszolgáltatott Asszony küzdelme a sárkánnyal, a sátánnal egyenlőtlennek mutatkozik, mégis az "a bizonyosság jellegzi az Egyházat a történelem útján", hogy Krisztus megváltása miatt végül is a küzdelem már eldőlt az Asszony és a Fia és a köréjük sereglő nép javára. A sátán csak azt marhatja meg, mint leláncolt kutya, aki magát szolgáltatja ki neki azzal, hogy közel megy hozzá. (Közel megy hozzá otthonában a mocskos adások nézésével, szívében és családjában a gyűlölet, az elégedetlenség felköltésével, társadalmi téren azzal, hogy kiszolgáltatjuk magunkat és a ránk bízottakat az igazságtalanság, önzés és önkény erejének.)

Az Egyház jól tudja, hogy a Kereszten János személyén át Jézus Krisztus Máriára bízta minden tagjával együtt. A sok-sok Mária kegyhely ezen örökség komolyan vételének megannyi tanújele.

Ilyen máriás bizalommal

Bízzuk Újra Életünket Krisztusra!

Brückner Ákos Előd O.Cist.