[Magveto] 2004. 12. 19.

[Dozsa Istvan]

December 19.
Iz 7, 10-14
Mt 1, 18-24

A Mk 1, 1-17 Krisztus nemzetségtábláját írja le. Mi a lényege tulajdonképpen az egymás után felsorakoztatott, számunkra gyakran érthetetlen neveknek? Miért fontos a történelembe való beágyazódás?
Az ember társas lény és mélyen beleépül történelmébe. Gyakran kutatnak az emberek nemzetségtáblájuk után. Gyökerek nélkül az ember nagyon magányosnak érzi magát. Identitása megkérdőjeleződik és krízisbe kerül.
Máté evangélista Krisztus nemzetségtábláján keresztül a megtestesült Isten identitását bizonyítja. Az Emberfia nem a történelem felett „lebeg”, hanem konkrétan beleágyazódik az emberi időbe, az emberi történelembe. Az ember megváltására siető Istenfiú beleépül az egymásután következő generációk sorába.
Nem az a lényeg ebben az evangéliumi részben, hogy a generációk tényleg így következtek-e egymásután. A lényeg Isten hűsége az emberhez. A megváltás az immanens világban játszódik le. Az Ószövetség és az Újszövetség Krisztus személyében összefonódik, és egy Isten-ember szövetséget képez.
A számos név és generáció szimbolikus töltetet hordoz magában. Az ember eleven kapcsokkal kötődik saját történelméhez és szervesen beágyazódik mindabba, ami előtte volt és utána lesz. Ezért a jelenhez való hűség a múltba épül be és a jövőbe mutat. A múlt megteremti az ember identitástudatát. Nem érzi magát elveszve a jelen – gyakran értékek nélküli – „valóságában”. Az erős identitástudattal rendelkező egyének, a múltat ismerve, könnyebben alkotnak a jelenben a jövő számára. Ez a média valótlanságába belesüllyedt embertömegeknek egyre lehetetlenebb feladat.
Az ember feladata, hogy hűséges maradjon korához, történelméhez, Istenéhez. Ennek elkerülhetetlen feltétele a múlt ismerete és a jövő elképzelése. Amíg önmagát keresi, addig alkotni képtelen.

Szakács Ferenc Sándor