[Magveto] 2004. 04. 18.

[Dozsa Istvan]

Jn 20,19-31
Jel 1,9-13.17-19
Zs 117
ApCsel 5,12-16

Bár ennyire akarnánk mi is gyógyulni bűneinkből, mint ahogy az apostolokhoz érkező betegek és hordozóik akartak szabadulni a betegségektől! Miért erősebb sokszor a bűn csábítása, mint az akaratunk? 

„Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett.” ’Mind körülvettek engem a BŰNEIM, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek, bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tuz a bozótban, de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem, de az Úr megsegített engem! Az Úr az én erom és dicsoségem, o lett az én szabadítóm.’

Láttuk az Urat, ismertük Őt, de nem ismertük föl Őt. Mikor válik annyira tisztává a látásunk, hogy Őt láthassuk? Nekünk vajon mire van szükségünk ahhoz, hogy Tamással együtt szívből mondhassuk: „Én, Uram, én Istenem!”

- Marian -