[Magveto] 2003. 07. 12.

[Dozsa Istvan]

2003. július 12.
Évközi 14. hét szombat

Mt 10, 24 - 33


Különböző típusú emberek vannak. Sokféleképpen meg lehet különböztetni őket. Többek között úgy is, hogy ki bátrabb, ki félénkebb. Igaz, hogy a bátornak tűnő emberek is igazából belső félelemmel rendelkeznek, csak jól tudják palástolni. Valójában mindannyiunkban ott a félelem. Félünk egy-egy esemény bekövetkeztétől, félünk a betegségtől, haláltól, s ami a legrosszabb, félünk (kell félnünk?) egymástól. Jézus azonban éppen arra biztat, hogy nem kell félnünk senkitől és semmitől; legfeljebb attól, hogy elveszítjük az örök üdvösséget.
Kétségtelen, hogy ijesztget minket a Sátán, próbál a félelem keltésével eltéríteni a helyes úttól, de mindaz, aki az isteni Gondviselésben hisz, aki tudja, hogy semmi sem történik Isten tudta és megengedése nélkül, valamint azt is tudja, hogy Isten mindig mindenhol velünk van - Jézus jelentette ki: 'íme én veletek vagyok mindennap a világ végéig!' -, valóban nem esik kétségbe semmilyen bajban. 
Lehet, hogy nehezebb egy-egy keresztet, betegséget, problémát és bajt hordoznunk, néha talán azt érezzük, hogy összeroppanunk alatta, ám mindig kiderül, hogy Isten megadta azt az erőt, amellyel képesek voltunk hordoznunk bajainkat.
Nyisd hát ki szemedet, és lásd meg magad mellett a keresztjét értünk hordozó Krisztust!
- km -