[Magveto] 2003. 12. 03.

[Dozsa Istvan]

2003. december 3.

Nézz az életedre, különösen a mai napodra. Mi vár rád? 

Sok a munka, az egyre csak tologatott elintézni való? Végeláthatatlan teendőid sorakoznak a háztartásban? Úgy érzed a munkahelyed teljesíthetetlen követelményekkel áll veled szemben, és nem jutsz egyről a kettőre? Főnököd előtt hiába akarsz bizonyítani, keresztülnéz erőfeszítéseiden, megfeszüléseden? Beosztottjaid nem teszik meg mindazt, amit meg kellene tenniük, a felelősség közben téged terhel? Nem jut időd, türelmed, figyelmed a szeretteidre, pedig úgy gondolod, hogy ők a legfontosabb emberek számodra? Túl sok karitatív munkát vállaltál?

Belefáradtál az imába? Arra gondolsz legyintve, hogy az Úr majd biztos megsegít, de szívedben már nem igazán hiszed. 
Vagy igen? Hiszed-e, ...

hogy Isten "letörli a könnyet minden arcról";
hogy az Úr a te pásztorod, hogy nem szűkölködsz és, hogy asztalt terített számodra;
hogy jósága és irgalmassága kísér téged életed minden napján;
hogy téged sem akarnak étlen elbocsátani, hogy nehogy ellankadj az úton?

Gondold végig, hogy mid van, hogy milyen kevés és nem elegendő, amid van, és add oda az Úrnak. Ő majd fogja az a "hét kenyeret és a halakat" és visszaadja neked és a körülötted lévőknek. Esztek mindannyian, és jóllaktok. És még marad is bőséggel. Teljék a napod az Úr előtt. Erre készülj rá most pár percben.

- Marian -