[Magveto] 2003. 12. 02.

[Dozsa Istvan]

2003. december 2.

Az Advent, amelyben már benne járunk, az örömteli várakozás, a biztos remény ideje.  Arra nevel, hogy bízhatunk Istenben, mert Ő az ígéreteit biztosan beváltja. Joggal kérjük tehát, hogy imádkozzék érettünk Istennek Szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.

De adventi örömeinket ma felfokozhatja Jézus kitörő öröme, mert "abban az órában", most éppen ebben az órában, minket is magával sodorva "Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szent Lélekben ezekkel a szavakkal: Dicsőítelek Téged, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett ez neked"...

Fel van kínálva számunkra is a liturgián át, az idők jelén át, az üdvtörténet jelen szakasza kegyelmén át, hogy Jézussal együtt kitörő örömmel dicsőítsük az Atyát, az Istent, a Szentlélekben. Igen jótékony érzékennyé válása korunknak, hogy személyes és közösségi imaéletünkben is újra polgárjogot nyert a dicsőítés, tehát Isten jóságának, szeretetének, hűségének önfeledt ünneplése, és ennek ízlésesen lelkes kifejezése. Biztathatjuk is egymást, és értékelhetjük egymásban, a karizmatikus körökön belül vagy kívül, ha ez a dicsőítő öröm és odaadás kifejeződik imánkban, magatartásunkban, cselekvési stílusunkban. Igen, Atyám, így tetszett, így tetszik ez Neked. Ha bárki is ráhangolódik az iménti sorok igazságára, kérem, olvassa tovább ennek a lelkületnek a kulcsaként a további három verset (Lk 10, 22-24), hogy meglássa, mi ennek a dicsőítő lelkületnek az útja. Bárki a mai olvasmánnyal is folytathatja elmélkedését, hogy kitűnjön, milyen társadalom-formáló, természetet békítő ereje van annak, ha Jézus nyomán és ajándékából mi is befogadjuk az Úr dicsőítésre indító Lelkét.

Brückner Ákos Előd O.Cist.