[Magveto] 2002. 09. 29.

[Dozsa Istvan]

2002. szeptember 29.
évk. 26. vas.
Ez 18,25-28
Fil 2,1-11
Mt 21,28-32 

Ez
A próféta idézi ellenfelei szavait: "Nem igazságos az Úr útja". Az Úr visszakérdez a próféta által: "Nem inkább a ti útjaitok gonoszak? A 29. versben újra ismétlődik a vád és annak visszautasítása. "Ha az istentelen megtér, megtartja életét" - Az Isten kegyelme több, mint egyszerű számtan: Nála a 2x2 néha 5, mert irgalmas és könyörületes. A 11. órában érkezett szolga (megtérő) is ugyanannyit kap (ti. az üdvösséget), mint az elsők (vö. múlt vasárnapi evangélium: Mt 20,1-16). 

Fil
Pál azt fejtegeti, hogy melyek a krisztusközpontú, hiteles közösség ismérvei. Egyszemélyes kereszténység nincs, mindnyájan tartozunk valamilyen közösséghez. Gondolkodjunk el azon (egyénileg és közösségileg is), hogy mennyire van meg bennem/bennünk a buzdítás lelkülete, a másik szeretetből való figyelmeztetése, a könyörület, stb. Pál nem csupán általánosságban beszél, hanem egy személyt is példaképül állít elénk: Jézus Krisztust. Ha Őrá figyelünk, testvéreinkhez való viszonyunk is a helyes mederbe terelődik. 

Mt
Ez a példabeszéd Máté sajátja, több értelmezése is ismeretes. Az egyik szerint az egyik testvér a hivatalos zsidó világot személyesíti meg (igent mond, de nem megy), a másik fiú pedig a pogányokat és a bűnösöket. Egy másik értelmezés szerint a két testvér Izrael két része. Bizonyos szempontból párhuzamba állítható ezzel a példabeszéddel a tékozló fiú (atya) példabeszéde, ahol szintén két testvérről van szó. Ismert a történet: az egyik elmegy, tékozol, a másik pedig otthon marad, csak a szíve megy szabadságra. A mi szavaink mennyire tükrözik a szívünk szándékait? 

Bangó M. Klára
kalocsai iskolanővér