[Magveto] 2002. 09. 28.

[Dozsa Istvan]

2002. szeptember 28.


"Még mindnyájan ámulatban voltak a történtek miatt, amikor így szólt tanítványaihoz: 'Véssétek jól szívetekbe e szavakat: Az Emberfiának emberek kezébe kell kerülnie.' De azok nem értették meg ezt a beszédet. Rejtve maradt előttük, és nem fogták föl értelmét. Mégsem merték őt megkérdezni a dologról." (Lk 9, 43-45)


Ezt nevezik 'ünneprontásnak'. Amikor még minden szép és jó, bejelenteni, hogy van rosszabb is, van szenvedés és álnokság, betegség és árulás.


Az evangélium hirdetése sokszor 'alkalmatlan', mert 'ünneprontó'. (Gondoljunk egy ünnepi szentbeszédre, melyet sokan nem szívesen hallgattak, miután nemcsak a régmúlt idők dicsőségét zengte.) Ám Urunk azt is tudta, ha nem is értik, mit mond, sejtik, hogy komoly, életbevágóan komoly dologról szólt Mesterük. Ami életbevágóan fontos, komoly, arra nem vonatkozik a protokoll, azzal nem lehet várni. Legfeljebb arra, hogy meghallgassanak, de semmiképpen sem arra, hogy szívesen vegyék. Nem szólunk a szentségek komolyságáról, vételükre való lelkiismeretes felkészülésről, mert nem akarjuk elriasztani őket, és úgysem értik, 'szavaink értelmét nem fogják föl'. / Vajon hogyan vezetjük be a felkészítés új rendjét pl.  az esztergomi megyében?... /
Nem teszünk szóvá (szóváteszünk??) igazságtalanságokat szűkebb körünkben, mert  az kellemetlen.
Nem figyelmeztetjük barátainkat, mert olyan jó emberek. 

Adj, Urunk bölcsességet, hogy megtaláljuk a pillanatot, amikor még mindnyájan az ámulat ünnepi pillanatában vannak, és bátorságot, hogy merjünk kiállni az értékek mellett.


Bertalan