[Magveto] 2002. 05. 12.

[Dozsa Istvan]

Május 12. URUNK MENNYBEMENETELE

Jézus elhagyta ezt a földet, s emberileg nézve minden oka meg is volt rá. A jóságáért, szeretetéért csak bántást kapott.  Ám Ő mégsem azért ment el. Hanem éppen azért, hogy itt maradhasson, hogy nekünk ajándékozhassa önmagát. Jézus nagyon is reálisan látta a világot. Tudta mire van szüksége az embernek. S cselekedeteiben mindig az vezérelte, hogy az emberek javát szolgálja. Talán nem véletlenül alakult ki az a szokás, hogy a mennybemenetel ünnepén volt az elsőáldozás. (Ezért is hívták áldozócsütörtöknek.) El kellett mennie, noha ez nem látszott az apostolok szempontjából nézve jónak, hogy szentségi jelenlétével erősítsen, védjen és óvjon.
Azért, mert keresztények, hivő emberek vagyunk, még nem kell a lebegnünk, rózsaszín felhőket látva képzeletünk világában. Nekünk is reálisan kell látnunk a világot, s benne önmagunkat. Két lábbal kell állnunk a földön, mindig tudva azonban, hogy "a mi hazánk a mennyben van". Nem vonulhatunk el a világból, csak mert keresztények vagyunk. Itt kell élnünk és itt kell formálnunk alakítanunk az életterünket, hogy egyre inkább megvalósuljon köztünk és bennünk az Isten Országa.
-km-