[Magveto] 2002. 03. 17.

[Dozsa Istvan]

2002. március 17.

Ez 37, 12b-14
Rom 8, 8-11
Jn 11, 1-45

"Jövendölj azért, és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére." (Ez 37, 12).
A római Szixtuszi kápolna falán egy képsorozat eleveníti fel a választott nép vándorlásának a történetét. Mózes vezeti a népet: ruhája sárga és zöld színű. A sárga szín a megígért megváltást, míg a zöld szín a reményt szimbolizálja. Mózes küldve van, mint ahogy Ezekiel is küldve van. A nép szenved: szenvedett Egyiptomban és szenved a babiloni fogságban. Isten minden alkalommal üzen az emberen keresztül: "ne félj, kinyitom sírodat, elvezetlek Izrael földjére". Az üzenet a közösségnek és az egyénnek szól. Ugyanez az üzenet elevenedik meg az evangéliumban: "Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem." (Lk 11, 11).
Az üzenet örök. A századok nem koptatták el. Mind a mai napig közösséghez és egyénhez egyaránt szól: "kinyitom sírodat"... Kinyitom egoizmusod, kicsinyességed, irigységed, fukarságod börtönét. Felszabadítlak...

"Jövendölj azért, és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére." (Ez 37, 12).
Isten, "aki van", nem a magány és a kilátástalanság istene. A börtön, a sír az olvasmányokban kettős jelentőségű. A kilátástalanság, belső feszültség, állandó nyugtalan állapot, szüntelen kiszolgáltatottság szintén lehet sír, lehet a pszichikai halál kezdete. De minél nagyobb a veszély, annál közelebb a megmentő, mondja Pál apostol alapján Hölderlin. Fordítva is igaz: minél biztosabb a metafizikai fedezék, annál közelebb a gonosz. Elég, ha Izrael magatartására gondolunk, miközben Mózes felmegy a hegyre, hogy Istennel találkozzon.
Aki gyűlöletet táplál, az gyűlöletben él. A mai ember gyakran él gyűlöletben. Ez okozza részben kilátástalanságát, magányát, önzőségét... az "én görcsét". Sötét és gyanús irigység.
Isten felszabadít. Felszabadít a görcs alól: "Lázár, jöjj ki!"
Jöjj ki a sírodból, jöjj ki bezárt világodból. Nézd, kinyitom sírodat.
Ezekiel próféta és Jézus küldetése egybefonódik, mondhatjuk úgy is, hogy kiegészíti egymást. Ugyanez a párhuzam jelenik meg művészi formában a római Sixtusi Kápolna falán is. Isten embereken keresztül működik a történelemben. A segítség sohasem absztrakt, hanem konkrét. Mindannyian énünk sírjában élünk. A veszély nagy, a megmentő tehát közel. Mózes megígért megváltást és reményt szimbolizáló sárga-zöld ruhája mindenkire vonatkozik. Kinyitom egoizmusod, kicsinyességed, irigységed, fukarságod börtönét. Ha hagyod, felszabadítlak...

Szakács Ferenc Sándor