[Magveto] 2002. 06. 05.

[Dozsa Istvan]

2002. június 5.

Mk 12, 18-27


   Könnyen megmaradunk az emberi gondolatoknál, evilági, földi kívánságoknál. Nehéz belehelyezkednünk abba a világba, amiről túl kevés ismeretünk van. Ilyen ismeretet növelő, tisztító a mai evangéliumi rész is.

    Hét férje volt egynek-egynek halála után jött Mózes törvénye szerint a következő. És mi lesz vele a feltámadáskor? Kinek lesz a felesége, ha egyáltalán lesz feltámadás?

     Az eligazítás  világos: "hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok"  A Jelenések könyve árasztja a felvilágosító képeket: Isten lesz minden mindenben, Isten lesz a világosság. Nem kell templom... Ő bennünk, mi benne. Isten gyermekét már nem érdekli az, ami evilági, benne él az Ő világában. Alleluja, öröm, örök boldogság... ha valóban kiálljuk a próbát, valóban feléje haladunk az Úton.

    A kételkedő szóra is visszautal. Isten nem a holtak, az élők Istene. Van feltámadás. Sokszor megjövendölte azt a harmadik napot. Mi már nem kételkedhetünk! Valóban feltámadt!

     Mennyire mozgatja életemet az én feltámadásom? Mennyire látszik rajtam, hogy Isten országa már bennetek van?

                               Gy E.