[Magveto] 2002. 06. 02.

[Dozsa Istvan]

2002. június 2.

Napjainkban igen szívesen idézzük a zsinati és zsinatutáni Eucharisztia- és Egyház-szemlélet egyik legszebb hitvallását, a Christifideles Laici 26. pontját: "... a plébánia elsősorban nem struktúra, terült vagy épület, hanem inkább Isten családja, testvériség, amelynek egy a lelke, 'családi, testvéri és befogadó ház', a keresztény hívők közössége. A plébánia végül is teológiai valóságra épül, minthogy eucharisztikus közösség. Ez pedig azt jelenti, hogy a plébánia képes az Eucharisztia ünneplésére. Az Eucharisztiában lelhető föl az élő gyökér, amely a plébániát táplálja, nemkülönben a szentségi kötelék, amely révén az egyetemes Egyházzal a teljes közösség létrejön."

Valóban, a fenti idézet jól tükrözi a Biblia mai üzenetét, az Úrnap biblikus teológiai mondanivalóját: "Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért... Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon" (Jn. 6.) és "mi ugyanis sokan egy kenyér és egy test vagyunk, mert mindnyájan egy kenyérből részesülünk" (1 Kor. 10).

Éppen ez a valóság és erőtér: az Eucharisztiában Krisztus éltető, dinamikus köztünkléte és szeretetszövetségbe fogó ereje az, amitől ma szép és ígéretes az Egy-házba tartozásunk. Ennek a gondozottságnak és összefogottságnak túlcsorduló örömében körmenetezünk, hogy jelképesen jelezzük: - a bennünket a templom falai közé beszorítani akaró szekularizáció orvosságaként -, hogy az Egyház mindenütt ott van, Krisztus mindenkié, a hitünknek mindenhez van köze, ami emberi, ami emberhez méltó, és hogy az Egyház az emberiség egységének a magja.

Bátorítanunk kell tehát a ránkbízottakat: a plébánia hívő népét, az egyházi iskolába járó fiatalokat, a képviselőtestületet, a kórust, a ministránsokat, a cserkészeket, a nálunk honos lelkiségeket, hogy a ma annyira sürgetett küldetéstudatunk jegyében vállaljuk ezt a reprezentatív "eucharisztikus globalizációt", ezt a modell-menetet az Eucharisztiának a külső környezetünkbe elkísérését, amelyet a mai nap liturgiája elénkad és elvár tőlünk.

Brückner Ákos Előd O.Cist.
plébános