[Magveto] 2002. 12. 19.

[Dozsa Istvan]

2002. december 19.
Bír 13, 2-7. 24-25a
Lk 1, 5-25

Az olvasmány Sámson születését írja le, míg az evangélium Keresztelő János fogantatását meséli el. Mindkét szereplő csodával határos módon jön a világra, mindkettő meddő anyától születik. Az egyik feladata az, hogy megmentse Izraelt a filiszteusok kezéből, a másiknak pedig az, hogy a megváltás előhírnöke legyen. A Szentírás érdekes párhuzamot állít fel Sámson és Keresztelő János között. Az egyiknek politikai küldetése van: szabadságot hirdet a filiszteusok uralma alatt sínylődő Izraelnek. A másik keresztel és prédikál a sivatagban, várván a megígért megváltást. Mindkettő árulásnak lesz az áldozata.
A két szereplő fogantatása, születése, élete és halála hasonló. Erős akaraterejük, hivatástudatuk és elkötelezettségük olyan tettek végrehajtására teszi alkalmassá őket, melyek példaként szolgálnak az egész nemzetnek. Akkor kerülnek a történelem színpadjára, amikor az emberi értékek elvesztik fontosságukat, amikor a morális- és a politikai hanyatlás idegen hatalmak kezére játszódják át az országot. A kis nemzet Sámson idejében a filiszteusok uralma alatt áll, míg János idejében a rómaiak hatalma alatt sínylődik. Mindketten prófétaként emelkednek fel a bizalmukat elvesztett tömegek fölé. Erős egyéniségükön keresztül reményt sugallnak a kilátástalanságba süllyedt embereknek.
Kritikus időpontokban az emberi közösségeknek szükségük van Sámsonokra és Jánosokra. Kritikus történelmi szakaszokban minden emberi közösségnek szüksége van emberi értékeket hirdető, erős akaraterővel rendelkező vezető egyéniségekre, akik készek arra, hogy ne fogadják el a butaságot igaznak és az emberiségüket elfeledő politikai vezetők tömegmanipulációit egyetlen kinyilatkoztatásnak. Habár igaz, hogy az árulók előbb-utóbb kijátsszák őket a hatalomnak, mégis értékrendszerük és gerinces kiállásuk megváltoztatják a dolgok alakulását.
A történelem megismétli önmagát. Ma is megfordulnak közöttünk olyan Sámsonok és Jánosok, akik nem dugják be a fülüket és nem hunyják le a szemüket a tények előtt, akik a korrupciót és tömegmanipulációt nem kezelik egyetlen "igazságként" és nem olvadnak bele a kilátástalanság bénító tehetetlenségébe. Ők nem kiáltanak együtt a tömeggel. Kik ők és mit mondanak? Fedezzük fel őket, és hallgassunk szavaikra.

Szakács F. Sándor