[Magveto] 2002. 12. 09.

[Dozsa Istvan]

2002. december 9.

A mai napon, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén a következő gondolatok jutottak eszembe.


	Mozdulatlanul állt, figyelt. Gondolatai messze jártak, vagy éppen sehol, nem tudom. Csak állt, csendben. Némelyek éppen arra mentek, de nem vette őket észre, vagy nem akart rájuk figyelni, ő csak állt és látszólag egyfelé tekintett. Kissé a bal lábára nehezedett, ki tudja, mióta volt ott rendületlenül? De nem tűnt fáradtnak. Könnyedén állt, nem mozdult semerre, mégsem tűnt mozdulatlannak. Ahogy messziről figyeltem, olyan volt, mintha szólna hozzám. Talán észrevett, de fontos, amit néz, nem fordítja felém a fejét. Egyre határozottabban érzem; felfigyelt rám. Várok. Nem akarom zavarni, ha elmegyek, az is kizökkentheti figyelméből. Most már nem léphetek ki olyan könnyedén világából. Észrevétlenül jelentem meg, ott vagyok részeként figyelmének. Egyre mélyebb a csend kettőnk között, mintha hallanám a szíve dobogását, érezném erének lüktetését. Azt hiszem, soha nem fogunk beszélgetni, mégis, míg élek nem felejtem el. 
Nem volt semmi különös ebben a találkozásban, bármelyik tóparton, vagy hegyoldalban történhetett volna hasonló, de nem lehet elfelejteni.
	Van olyan nyelv, mely szavak nélkül is megszólal és beszél. Sőt, adott esetben többet is mond, nem is lehetne megfogalmazni, mondatok szerkezetébe önteni. Tudom, valakihez tartoztam rövid ideig, mert magával ragadt az az élmény, amiben része volt. 
	Szeretem ezt a megfoghatatlan valóságot, beszédet. Isten is így szól hozzám. Megrendít mozdulatlan dinamikája, ahogy magával ragad, és szárnyaira emel. Ilyenkor mindig másnak látom a világot. Nincs is szükség a szavakra, ekkor legalábbis jobb a hallgatás. Egyszerűen csak Vele lenni, s részévé válni a teremtésnek, mint Mária, aki csendben fogantatott s foganta gyermekét, Üdvözítőnket, Jézust.
Az imádság fokozatai: én beszélek, Isten hallgat; én beszélek, Isten is beszél; Isten beszél, én hallgatok; Isten hallgat, én is hallgatok.
Közeledik karácsony, zajos üzletek, hömpölygő tömegek, reklám-áradat, üres szív. Így nem lesz más ez az ünnep, mint a valóság giccses torzulása, amolyan "való világ".  Egy kevés csend máris kijózanít és segít meglátni a lényeget. 
Talán nem árt néha arra is figyelni.

Botond testvér
pálos szerzetes