[Magveto] 2002. 12. 06.

[Dozsa Istvan]

2002. december 6.
Mt. 9,27-31. Jézus meggyógyít két vakot.

Az adventi időszakban a sötétség mély értelmet kap. Ezekben a napokban a liturgia által átéljük az ószövetségi nép sötétségben való járását, ahogy várták az Örök világosságot: a Megváltót.
Az evangéliumban szereplő vakok meggyógyítása több mint egy orvosi csoda, amely ámulatot keltett az akkori, és talán a mai emberben is.
Nekem például gyerekkorom óta szemüvegem van. Mára talán már meg is szoktam.
Többször próbálkoztam a kontaktlencsével - kevés sikerrel. 
Az evangélium alapján elgondolkodtam azon, hogy mennyi mindent megteszünk azért, hogy fizikailag jobban lássunk. Természetes, hogy nagyon védjük a szemünket, mert fontos a szemünk által való tájékozódás. 
De az is lehet, hogy észrevettük már, milyen nehezen nézünk bele a másik szemébe, mert a szem a lélek tükre? Nem adjuk ki, nem akarjuk kiadni magunkat a másiknak.
Éppen ezért Isten "szemébe" sem merünk belenézni. Nem azért mert nem hiszünk benne, hanem azért, mert ha belenézek az Ő szemébe, akkor az Ő szemén keresztül kezdem látni magamat. És ez nem szép látvány!
Adventben nézzük magunkat az Ő szemével. Ez azt jelenti, hogy a valóságot látjuk. Amilyenek vagyunk! Az értékekkel és a hibákkal együtt!
További szép adventet mindenkinek!


Balogh Attila