[Magveto] 2002. 08. 19.

[Dozsa Istvan]

Ez 24, 15-24
Mtörv 32, 18-21
Mt 19, 16-22

"Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?" (Mt 19, 16)
Jézus válasza egyszerű: tartsd be a parancsokat. Azokra a parancsokra gondol, melyek az ószövetségi emberben elevenen élnek. A parancsok az emberért vannak.
Az ifjút nem elégíti ki a válasz, hisz a parancsokat mindig betartotta. Gyerekkora óta arra nevelték, hogy ezt tegye. Ő pedig tette - talán anélkül, hogy komolyabban elgondolkozott volna a lényegükön.
Az ifjú újabb választ kap. Mivel ez utóbbi túl radikális számára ("Add el, amid van, az árát pedig oszd szét a szegények között"), elszomorodik, és távozik.
Az evangéliumi részlet főszereplője meg akar bizonyosodni afelől, hogy az örök élet birtokosa lesz. Mivel a törvényeket megtartotta, meg van győződve arról, hogy Jézus válasza pozitív lesz. De a törvények automatikus betartása nem elég. Ennél több kell: a lélek szabadsága. Az ifjú nem szabad: görcsösen ragaszkodik vagyonához.
Add el mindened, és az árát oszd szét a szegények között. Vagyis: ne ragaszkodj dolgokhoz, tárgyakhoz, hiszen nem ezek képezik az élet lényegét. A körülötted levő emberek mindennél fontosabbak. Ne hagyj senkit elmerülni a kilátástalanságban. A törvények automatikus betartása semmit sem ér, ha a lelked kapzsisága meggátol téged abban, hogy körülnézz és láss.

Szakács Ferenc Sándor