[Magveto] 2002. 08. 02.

[Dozsa Istvan]

2002. augusztus 2. péntek

Korrepetál minket az Úr. Három vasárnapon át hallottuk, hirdettük, három héten át elmélkedtük és próbálgattuk Mt 13. Fejezete igazságát: az Isten Országának - Máténál: a Mennyek Országának - titkát. Már a múlt hét közepétől ugyanezt a feje-zetet olvasgatjuk a hét közben is napról napra tovább. Máténál, a didaktánál, a tanítónál ez a rész az evangélium második beszédsorozata az öt közül. Hangsúlyos hely. Tanulgatnunk kell, milyen az Isten majd beteljesedő végérvényes országa, otthona, mai csíraszintjén bennünk, ahova hazavár minket - jó terméssel - a Gazda, úgy hogy az ellenségesen belénkvetett gazzal türelmesen együttnövekedtünk, de azért gazzá nem válunk; a képzeletünket felülmúló fejlődésben, erőben bízunk, az Úr nekünk felkínált kincsét feltétlen akarjuk, a kimentő hálójának átadjuk magunkat. Nem térhetünk ki a tanítás, a bíztatás, az eszkatologikus feszültség és remény kihívása elől. Nem unhatjuk meg, nem sokallhatjuk az Anyaszentegyház olvasatában ezt az igazságot. Az Egyház, amely edzőtábor, növekvő sorozat a saját határértéke, az Üdvösség Országa felé, kell, hogy tudja és kell, hogy mindenkinek mondja, mi is a kibontakozásunk útja, titka?!

Jézus tanítását övéi valamennyire fogják, mert hát megbotránkoznak benne. Szeret-nék az Urat bemérni, maguk közé sorolni, személyazonosságát tisztázni. Igazoltatják. Valóban: sehol sincs a prófétának kevésbé becsülete, mint saját hazá-jában és házában. "Látjuk, hogy így van azzal, aki fölénő, fölötte van a pillanatnyi érdekeknek, a szuggerált értelmezéseknek, a napi diktátumnak. Így van ez a párhuzamos helyen megszólaltatott Jeremiással is. Próféta sors, előképi szerep az övé. "Állj oda az Úr házának udvarába és hirdesd Juda városai lakóinak ... azokat a szavakat mind, amelyeknek hirdetésére parancsot adtam neked. Ne hallgass el egyetlen szót sem". Hány pap van ma éppen saját szülőföldje, szűkebb hazája egyházközségében szolgálatban! - És ha nem is pont ott van, akkor is megszenved-heti, ha övéi nem fogadják fogékonyan, szimpátiával a prófétai szót... Neki mégis vállalnia kell, kitartóan, ismét és leértékelődés nélkül küldetését.

Kell tehát a nyári napfény - a Napfény, Eukarisztia - megerősítő sugárzása, kell a bátorság vitaminja, az edzés-edződés nekünk, hogy a ránkbízottak előtt el ne hallgassuk a jövő útját, véka alá ne tegyük a jövő kulcsát. Még akkor is, ha a következő perikópa éppen a Keresztelő lefejezéséről szól.

Brückner Ákos Előd O.Cist.