[Magveto] 2002. 04. 28.

[Dozsa Istvan]

2002. április 28.

"Ne nyugtalankodjék a szívetek!" (Jn 14,1)

A nyugtalanság annak a jele, hogy Valaki hiányzik az életünkből. Nyugtalan a szülő, ha nem látja a forgatagban gyermekét, nyugtalan a vándor, ha az éjszakában nem látja a fényt, nyugtalan az ország, ha nem látja a végcélt.
A mi nyugtalanságaink is hasonló forrásból táplálkoznak.
A nyugtalanság kapkodást eredményez. Nincs terv, nincs rend, nincs előrehaladás. A korszellem sugallja ezt: "Még ma ragad meg az alkalmat, mert ki tudja a jövőt. Nyugtalanságod ellenszere annak élni, ami biztosan és biztosnak látszik, amit megtehetsz, megragadhatsz, ...etc."
A keresztények sokasága esik e csapdába: nyugtalanságunk ellenszere lenne, ha előretekintenének, nem pedig jobbra-balra tekintgetve az élet öröm-virágait szaggatnák maguk számára. Nekünk is szól: "Az élet dolgait a feltámadás fényében szemléld, ahhoz mérd értékeit!"

Bertalan