[Magveto] 2002. 04. 17.

[Dozsa Istvan]

ApCsel 8, 1-8
Jn 6, 35-40

"De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek." (Jn 6,36)
Érdekes megjegyzés ez ebben az evangéliumi szakaszban. Úgy gondolom, hogy ez ránk még inkább vonatkozik, mind Jézus korára. Az ember nagyon nehezen akarja "észrevenni" az igazságot. "Látásában" sztereotípiái, redukált világszemélete, becsvágya, információhiánya gátolja meg. Azt lát, amit akar. Viszont ez nagyon ritkán képezi a valóságot.
Vegyük például a jelenlegi magyarországi helyzetet. Az emberek negyven évig láttak dolgokat, tapasztaltak terrort, éreztek megaláztatást. Mégis azt hiszik, hogy mindazok, akik ezeket végrehajtották, visszatérve, jobbak lesznek, mint azelőtt voltak.
Az emberek nagyon nehezen szakadnak el a "biztonságtól". A vérengző Ferenc-Józsefet képesek voltak éljenezni. Csak néhány "Arany János" akadt, aki Edward királynak merte nevezte a diktátort.
A politika mindannyiunk feladata. Nincsen egy "elit" réteg, amelyre rá lehetne ezt bízni. "Legyetek egyszerűek mint a galambok, de ravaszak, mint a kígyók". Gondolkodni, érvelni és dönteni sztereotípikus előítéletek nélkül nem egyszerű, de annál inkább nagyszerű feladat. Az egyház szociális enciklikái sorra hívják fel a figyelmet a politikára, mint minden keresztény ember feladatára. A létbiztonságot, jogbiztonságot és közbiztonságot nem kampányplakátok mosolygó, korrupt politikusai fogják megvalósítani, hanem komoly politikai programok...
"De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek." (Jn 6,36)
A veszteség egyéni, a győzelem közös. A szemünket használjuk a látásra és a fülünket a hallásra. Talán számunkra fontosabb ez most, mint valaha.


Szakács Ferenc Sándor