[Magveto] 2002. 04. 04.

[Dozsa Istvan]

2002.04.04

Lk 24, 35-48

A búcsúzó Jézus utolsó mondatai közül való a mai evangélium záró mondata: "Ti tanúi vagytok ezeknek!" Nyilván, ott akkor, az apostolokra gondolt elsősorban, hiszen előttük megjelenve, hozzájuk beszélve, velük étkezve erősítgette meggyőződéssé és ténnyé a feltámadás valóságát. De ha az előző mondatok krisztusi fejtegetéseit figyelembe vesszük, a tanúskodás, nekünk is szól, mireánk is feladatot ró. Tanúi vagyunk? Nem is olyan egyszerű ez a kérdés. Mert mire jó a mi átlag keresztény életformánk: statisztika-igazítás, eggyel többen ülnek a templomi padokban... Kik előtt tanúskodunk, a családtagok mit mondanának rólunk, az ismerőseink, munkatáraink, az utca embere? Az elő keresztényeket "krisztusiaknak" nevezték és azt mondták róluk: nézzétek, mennyire szeretik egymást... Tanúskodni viszont csak úgy lehet, ha az ember ténylegesen meggyőződött. Fel kell ismernünk Krisztust, találkoznunk kell vele, be kell engedni az életünkbe és hagyni, hogy azt átrendezze. Mert a tanúskodásunk akkor lesz hiteles, ha az életünk egyetlen napja, pillanata sem marad Krisztus-mentes. Ez a húsvéti idő adja meg mindnyájunknak, hogy találkozzunk Vele, felismerjük Őt, befogadjuk életünkbe, hogy így igaz tanúi lehessünk, hiszen erre még mindig nagy szüksége van a világnak!