[Magveto] 2001. 10. 21.

[Babos Tamás]

2001. október 21.
Kiv 17, 8-13
2 Tim 3, 14 - 4, 2
Lk 18, 1-8

"Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?"
(Lk 18, 8)
Érdekes mondattal zárul a mai evangéliumi rész. Istenfia kételkedik abban,
hogy hitet talál a földön, amikor visszajön. Ez a kép számunkra eléggé
pesszimista. Pesszimista, de nem irrealista. Elég, ha a 20. század
történéseire gondolunk. Istent felváltotta a "haladás". Az "üdvtervet"
legyőzte az emberi haladás elve. A haladás azt tanította, hogy az embernek
nincs semmi dolga, csak hagyja magát "haladtatani". A világ tökéletesedik
magától, az ember ne álljon ellen. A tökéletesedés bekövetkezett, példa rá a
világháborúk, a munkatáborok, a tömegmészárlások és a gazdasági
egyensúlytalanság egyre ijesztőbb növekedése. A haladásnak az üdvtervről
sejtelme sincs. Nem is lehet.
Hogy az ember mégis kiutat találjon fatalizmussal (muzulmán),
predestinációval (kálvinizmus) és szcientifikus materializmussal próbálja az
üresen maradt lelki dimenziót betölteni. De sem a fatalizmus, sem a
predestináció, sem a materializmus nem segít. Ezt a jelenkor történései
nagyszerűen be is bizonyítják. Az embernek szabadsága van. Ez kockázatot,
áldozatot, mérlegelést, lélekjelenlétet, tudást és akaratot jelent. Egy
hatalmas kihívás, aminek egyre kevesebb ember felel meg.
Krisztus úgy is feltehette volna a kérdést: "... amikor az emberfia eljön
talál-e még akaratot, tudást, lélekjelenlétet, mérlegelést, áldozatkézséget,
kockázatvállalást az ember szívében?".
A tökéletes világkép egyre "tökéletesebb" lesz. Míg 1901-ben a világ
legszegényebb és leggazdagabb országa közötti arány 1:10-hez volt, addig
manapság ez az arány eléri az 1:247. A számok maguktól beszélnek. Az ember
jelenlegi "tökéletessége" Bábel tornyának a tökéletességéhez hasonlít, az
üdvtörténet nélkül maradt történelemhez. Ideológiák és rendszerek pótolják a
humánumot és a hitet. Ez ellen az ember csakis a szabadság égisze alatt
léphet fel. Nem vall valamit igaznak, jónak és normálisnak, csak azért, mert
"mindenki" azt teszi. Vagyis szent meggyőződéssel megtartja lélekjelenlétét
és áldozatkézségét, mérlegel, vállalja a kockázatot, növeli tudását, erősíti
akaratát. Talán így az emberfia, ha visszajön, talál még hitet a földön.


Szakács Ferenc Sándor