[Magveto] 2001. 10. 10.

[Babos Tamás]

2001 október 10.

    Lk 11,1-4

    Az Úr imádsága

    A tanítványok látják Jézust imádkozni és "megirigylik", hiszen olyasmit
láthattak, amilyet addig még sohasem. Nem misztikus elragadtatásra gondolok,
hanem olyan mélységes benső egyesülésre a Fiú és az Atya között, aminek erős
kisugárzása volt, meglátszott Jézus arcán, egész testtartásán.
    Jézus megértéssel van e "szent irigységet" iránt és megtanítja azt az
imádságot, amely minden más imádság mintája lesz a keresztények számára. A
bizalmas megszólítás bátorít minket, hogy ne habozzunk Istenhez fordulni
minden ügyünkben. A dicsőítés feladatot jelent: dicsőítsük meg Istent
szavainkkal és életünkkel. A kérésekkel egyfelől elismerjük, hogy mindent
Istentől kapunk, másfelől megszabjuk kéréseink, elsősorban a megbocsátás
teljesítésének feltételét: "miképpen mi is megbocsátunk".
    Egész életünkben tanulnunk kell azt, hogyan imádkozzunk helyesen. Kérjük
az egyetlen tanítót, Krisztust, hogy tőle tanulhassunk imádkozni. Engedje
meg azt is, hogy úgy tudjunk imádkozni, hogy másokban is megszülessen a
vágy: "Isten akarom dicsőíteni!".

Szabó Tamás