[Magveto] 2001. 05. 28.

[Dozsa Istvan]

2001. május 28-i gondolatok Jn 16, 33-ról.
"...de bízzatok, én legyőztem a világot."

Ezek a szavak díszítik a Szent Imre templom főkapuját. Kamaszkoromból ezek a szavak maradtak meg, bár akkor még nemigen gondoltam velük. Azóta tudom - tudjuk, hogy csak Jézusban bízva lehet nekivágni az útnak. Bármelyiknek, amelyik előttünk áll.

A világot pedig nehéz legyőzni. Hiszen a világhoz tartoznak jórészt szeretteink: barátok, rokonok, munkatársak. Szeretjük Krisztust, de őket sem akarjuk megtagadni - és fáj, ha nem érdekli őket az, ami Krisztust, Egyházat, transcendenst juttat eszükbe. Őket nem legyőzni, megszelidíteni akarjuk.
A világot nagyon nehéz legyőzni, hiszen benne élünk."...Nem azt kérem, vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg a gonosztól" (Jn 17,15). A világtól függ földi létünk minősége annyiban, amennyiben ennünk, innunk, ruházkodnunk, templomot építenünk szükséges, családot kell fönntartanunk. Krisztusunk is benne élt - de legyőzte.

A világot igen nehéz legyőzni, mert többen vannak, mint mi. Nézz körül és meglátod: pénz, paripa, fegyver (tehetség, életrevalóság, életvidámság) náluk van. Pedig nem csak az övék. Igaz, Gedeon sem gondolta volna, hogy toborzása hiábavaló és 300 ember lesz Istendicsőségének hirdetője.

Ezek után mi történik? Az apostolok gondolták volna, hogy a győzelem nem fényes, de hatalmas lesz a Golgotán? Mert Christus vincit! Imádkozzunk, hogy a lehetetlennek tűnő helyzetekben is tudjunk bízni!

Bertalan