[Magveto] 2001. 05. 18.

[Babos Tamás]

Május 18

ApCel 15,22-31

Jn 15,12-17


"Hallottuk, hogy közülünk néhányan - megbízásunk nélkül tanítva -
megzavartak titeket, feldúlták lelketeket." (ApCsel, 15,24)

"... és arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó
gyümölcsöt..." (Jn. 15,16)


Az ApCsel mai részlete a szűklátókörűség leküzdésére törekszik. Egyes
buzgólkodók túlzásba viszik a törvények betartását, és nem látnak a
szabályhalmazon túl. Olyan terhet akarnak az új tagok nyakába varrni, amely
sem nem logikus, sem nem hasznos. A fölösleges és agresszív követelések
"megzavarják" és "feldúlják" a lelkeket. A "törvény" megtartására irányuló
törekvések feszültséget szülnek az új generáció körében. A törvény van az
emberért és nem az ember a törvényért. Ha a "törvény" szemszögéből nézzük az
ügyet, akkor a követelőzőknek igazuk van. Ha az "ember" szemszögéből nézzük
az esetet, akkor a szabály elveszti súlyát. A törvény lehet társadalom
építő, de ugyanakkor hatalmas félreértések forrásává is válhat. Ha nem
szolgálja az egyént, ha nem építi a közösséget, akkor semmi értelme nincs,
hisz önmagában nem létezik. Az ApCsel egy időtálló problémát érint. Míg a
"törvény" statikus (változatlan), addig az "élet" dinamikus (változó). Ez,
minden időben, komoly társadalmi és egyéni nehézségeket szült, és leginkább
a gyorsan változó társadalmakra érvényes. Nem lehet leszögezni azt, ami
változik: az ősegyház gyorsan rájött és megfelelően értelmezte ezt az
örökérvényű igazságot.

Jézus ismerte az embert és tudta, hogy "mi lakozik benne" (vö. Jn. 2,25).
Tudta, hogy hajlamos a törvényhozásra és a "törvény" kicsinyes betartására.
Ezért nem is dobálózik könnyedén szabályokkal. A törvény kell, amíg épít és
amíg az emberért van. De érvényét veszti abban a pillanatban, amikor az
embernél fontosabbá válik. "Nem az ember van a törvényért, hanem a törvény
az emberért." A törvény negatív gyümölcsei: képmutatás, egyéni félelmek és
kicsinyes érdekek álcázása, visszaélések, hatalmi törekvések, megalkuvások,
árulások, erőszakos hatalmi rendszerek létrejötte, a kreativitás elfojtása,
irigység. Krisztus egyszerre elfogadja, de egyúttal vissza is utasítja a
törvényt. "Vigyázzatok a farizeusok kalászától". Ne ítélj! Ha nem ítélsz,
akkor képes vagy a "törvény" felé kerülni és nem vagy a "törvény"
rabszolgája. Ezért is nem találunk az evangéliumokban egyetlen
törvénykódexet sem. Egyetlen "parancs" hangzik csak el, amelyet az eltelt
2000 év nem nagyon tudott "betartani": "szeressétek egymást, mint ahogy én
szerettelek titeket". Ez nem törvény! Ez nem leírt szabály! Ez nem
beskatulyázható kódex, amely minden primitív visszaélésre esélyt ad! Ez
egyszerűen életvizió; a kicsinyesség leküzdése; az ember "emberibb emberré"
válásának az alappillére. Ez egy olyan "törvény", aminek semmi köze egyetlen
törvényhez és egyetlen intézményhez sem. Csakis egy ilyen "törvény" fényében
lehet gyümölcsöket, maradandó gyümölcsöket teremni.

Szakács Ferenc Sándor