[Magveto] 2001. 05. 16.

[Dozsa Istvan]

2001. május 16.
ApCsel 15,1-6; Jn 15,1-8

"Körül kell metélni őket és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét."
ApCsel 15,5b
"Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég." Jn 15,6

Az evangélium szavai kissé vészjóslóak. Mondhatnám úgy is: időtállóak. Krisztus a szőlőtőről és a szőlővesszőkről beszél. Egy új logikát ad át: a megváltott ember logikáját. Felszólítása közösségi jellegű: a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától - az egoizmus halála ez. Vagy alkot az ember és akkor "társas lényként" értelmezi önmagát, vagy elmerül az önimádat és túlzott individualizmus kísérteties örvényében. A magára maradt ember nem képes a társas éltre. Elszárad. Ezt mutatja a lelki betegek és neurotikus egyének számának robbanásszerű növekedése. Krisztus nem beszél elvontan: az önmagába bezárt, kommunikációra képtelen, hatalmi vágyában, félelmeiben és sztereótipikus világszemléletében megrekedt ember nem tud "embernek" maradni. Már Aristoteles megfogalmazta, hogy egy olyan egyén, aki nem épül bele a "polis" közösségébe, aki magányosan elhúzódik a társadalomtól és az emberi közösségektől, vagy egy angyal vagy egy ördög. Az egyre individualistább társadalmunk embere a magány borzasztó ölelésében szenved. Becsvágya és karrieréhsége hajszolja. Az "ördög" talán ki is jelenthetné: "az emberi korlátok közül legkedvesebb vétkem a becsvágy". Viktor Hugo, a "Nevető ember"-ben, még hozzáteszi: a becsvágy bennünk él és ellenünk tör. Ez alól nincs kivétel: minden ember egyéni "kísértése" ez.
Ha nem képes beépülnie a közösségbe, az ember agresszívvá válik. Akarattal akarja létrehozni ezt, a számára annyira fontos lételemet. "Körül kell metélni őket és rájuk kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét." (ApCsel 15,5b) De a parancs nem meggyőző. Paranccsal létre lehet hozni totalitárius rendszereket, kivégzőosztagokat, háborúkat, inkvizíciós pereket, de közösséget kevésbé. A kereszténység nem fog sohasem parancsosztogatásokkal embereket megnyerni és lelkeket megmenteni. A parancsosztogatásoknak 1492 utáni tömegirtások (maya, inka és más népek) az eredményei. Mózes törvényét és a megváltott ember logikáját nem lehet paranccsal továbbadni és agresszíven kötelezni. A becsvágy gyakorlására, hatalmimámor ápolására és parancsosztogatásra nem buzdít az evangélium. Jó lenne megtanulni szétválasztani ezt a két dolgot egymástól.
A Krisztustól kapott tanítás tisztává tesz (vö. Jn. 15,3), a becsvágy hajszolása pedig tisztátalanná. Az utóbbi gyakran próbálja önmagát az előbbi maszkja alatt feltüntetni. Sajnos, erre a 2000 éves kereszténység számos példát szolgáltat. Az agresszív "hitterjesztés", az egyéni érdekek primitív hajszolása, a "bort iszik és vizet prédikál" effektus, nem a "tiszta tanítás" jellemzői. Az elmagányosodó és reményvesztett emberek társadalmában a közösségépítés a legfontosabb feladattá vált. A levágott, összeszedett és tűzre vetett szőlővessző hiába képzeli magát a szőlőtő részének. Közösséget ő már rég nem tud építeni. De nagyszerűen tud szabályt szabályra halmozni és azokat másokon agresszívan behajtani. Pedig az üzenet egyszerű, mint ahogy a nagy tanítások mindig egyszerűek. "Maradjatok meg szeretetemben", kerüljétek a képmutatást, nézzetek szembe félelmeitekkel és hirdessétek életetekkel a megváltott ember örömét.
Szakács Ferenc Sándor