[Magveto] 2001. 05. 14.

[Dozsa Istvan]

2001. május 14.

"Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem... Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat..."
János evangélista, aki olyan sokat ír evangéliumában a szeretet elsődlegességéről, itt Jézus búcsúbeszédében világosan kimondja, hogy Őt szeretni nem elsősorban érzelmet jelent, hanem azt, hogy igazi figyelemmel meg akarom ismerni, hogy mit tanít Jézus, mit parancsol nekem, és ezt meg is akarom tenni. Ha nem érdekel, hogy mit kíván tőlem Jézus, vagy nem akarom teljesíteni parancsait, akkor magamat csapom be, ha azt állítom, hogy szeretem Őt.
"A tanítás, amelyet hallotok nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött...a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek."
Isten szentháromságos valóság. Jézus tanítása, az Atya tanítása, Isten tanítása. Jézust szeretni, Istent szeretni csak úgy lehet, ha egészen komolyan vesszük, hogy Ő életünk teremtője, akitől létünk célját és értelmét kapjuk, aki törvényt szab életünknek. A Teremtőt nem lehet úgy szeretni, hogy közben engedetlenek vagyunk neki. 
Milyen fontos mindez mai szubjektív, egyénieskedésre hajló világunkban. Milyen kevés szó esik arról, hogy Isten törvényeihez, Jézus parancsaihoz kell szabnunk életünket. Pedig ha ezeket nem ismerjük, vagy nem akarjuk követni, mert ellenkeznek terveinkkel, érdekeinkkel, akkor magunkat csapjuk be, ha azt mondjuk: szeretem Istent, szeretem Jézust.