[Magveto] 2001. 05. 13.

[Dozsa Istvan]

2001. május 13. Húsvét 5. vasárnap
ApCsel 14,21-27. - Jel 21,1-5. - Jn 13,31-35.

Amit a mai vasárnapi evangéliumban olvasunk, első hallásra szinte érthetetlen számunkra. Jézus élete végső óráira készülve mondja:
'Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha megdicsőül benne az Isten, az Isten is megdicsőíti saját magában, hamarosan megdicsőíti.'
Mit jelenthet ez a megdicsőülés? Megdicsőülésen emberileg valami nagy teljesítményt és annak elismerését értjük.
És valóban Jézus valami ilyesmire készül: Engedelmeskedni a Mennyei Atyának egészen a kereszthalálig. Ez az engedelmesség ami megváltja a világot, amely által nyilvánvalóvá lesz számunkra Isten irgalmas szeretete, végtelen jósága. Ez Isten dicsősége és a mi üdvösségünk forrása. Mennyei Atyánk megbocsát, gyermekévé fogad és meghív országába. A keresztségben való újjászületésünkkel megkezdődött istengyermeki, örök életünk. Ennek vagyunk mi is részesei, amiről János látomásában írja: Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.

Ebben a lelkületben énekelhetjük: Irgalmas Istenünk jóságát mindörökké éneklem.