[Magveto] 2001. 05. 05.

[Dozsa Istvan]

2001. május 5. 
 Jn. 6. 60-69. 

Talán érdekes három mondatnál elgondolkoznunk: "Kemény beszéd ez, ugyan ki hallgatja?" - Milyen nehéz elfogadni az ÉLET-KENYERÉT, az ÉN VAGYOK AZ ÉLŐ KENYÉR. Akár a távollevő testvéreinkre gondoljak, ökumenikus problémáink legnehezebb kérdése ma is, akár az áldozás nélkül, önmaguktól magukat erősnek képzelőkre, akik a mennyegzőre meghívást csak evilági okok, gondok miatt visszautasítják. "Ettől kezdve a tanítványok közül többen visszahúzódtak és többé nem jártak vele." A bizalom akkor is meg kell, hogy legyen bennem, ha nem értem mondatait. Élő kenyér, aki engem eszik. Azt hiszem ma sem értjük, de hinnünk kell, Ő mondta.
 "Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje" Én Uram, Én Istenem borul le a sebeket érintve Tamás. Én Uram, én Istenem, borulok le én, az Eucharisztiát szívembe fogadva. 
Gy E