[Magveto] 2001. 03. 10.

[Dozsa Istvan]

2001. március 10.

Mt 5,43-48 

Szeretni az ellenséget? Van ennél nehezebb parancs? Azt szeretni, akit legszívesebben megfojtanék egy kanál vízben, vagy jobb esetben közömbösen hagyna a sorsa: nem érdekelne, él-e, hal-e? Jézus mégis ezt parancsolja. Sőt, azt, hogy egyenesen tegyünk jót ellenségeinkkel. Szent Pál ezt így fogalmazza meg: "Ne hagyd, hogy a rossz legyőzzön téged; te győzd le a rosszat a jóval!" (Róm 12,21). Ne engedelmeskedj a bosszúvágynak, ne élvezd a revansot, mert ezzel csak arról teszel tanúságot, hogy te még rosszabb vagy, mint ellenséged! Ezt is jelenti az a tökéletesség, amiről Jézus az utolsó mondatban beszél. Isten maga a jóság, benne mindig a jó érvényesül. Jézus, földi életében megtapasztalta magában a rossz és a jó küzdelmét ("Mindenben kísértést szenvedett" Zsid 4,15), és benne is mindig a jó győzött. A tökéletességünket úgy tudjuk munkálni, hogy ha nem engedjük magunkban felülkerekedni a rosszat, hanem teret adunk a jó érvényesülésének. Ezzel a Mennyei Atya gyermekeivé válunk.

Szabó Tamás