[Magveto] 2001. 06. 29.

[Dozsa Istvan]

2001. június 29.
Péter és Pál apostolok főünnepe

ApCsel 12,1-11
2Tim 4,6-8.17-18
Mt 16,13-19

Péter és Pál - Isten kulcsemberei ők.

Jézus Péternek adta a mennyek országnak kulcsait. És mit hallottunk az olvasmányban? Péter börtönben csücsül kettős lánccal megbilincselve. Nála vannak a kulcsok - és mégis be van zárva. Az ő kulcsai nem a földi zárakat nyitják, és nem is arra kapta őket, hogy magának használjon velük. Nem is olyan kulcsok ezek, amelyeket motozáskor elvehettek volna a börtönőrök. 
Pétert, akit Krisztus Sziklának nevezett és azzá is tett, magunk előtt látjuk, mint gyenge embert. Az Úr angyala vezeti őt a szabadságra. Nekünk, gyenge embereknek is van angyalunk, aki - ha hagyjuk - szabadságra vezet minket. A sötétségből a fényre.

Pál is azt mondja, hogy az Úr állt mellé, Ő adta neki az erőt az igehirdetés befejezésére. 

Még Péter és Pál, Isten kulcsemberei sem támaszkodhattak a maguk erejére, hanem hagyták, hogy Isten ereje működjön bennük. Éppen ezért Isten gyengeségükben is tudott rájuk építeni. Aki gyengeségében, gyengeségének tudatában is hajlandó magát az Úr szolgálatára adni, megtapasztalja majd, hogy az Úr, mint élő követ be tudja építeni a nagy egészbe.

Bangó M. Klára nővér