[Magveto] 2001. 06. 16.

[Babos Tamás]

2001. június 16.

2 Kor 5, 14-21
Mt 5, 33-37

"... A régi megszűnt, valami új valósult meg." (2 Kor 5, 17b)
"Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek... Így beszéljetek
inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való." (Mt
5, 34a. 37)

A mai nap üzenete végtelenül egyszerű: ne alkudj meg saját magaddal. Vagy
autentikus leszel, vagy megmaradsz kicsinyes, számítgató, esküdöző
világodban. De ne feledd, hogy még a hajszáladra sem tudsz esküdni, mert az
sem a tiéd. Egyáltalán ne esküdjél se az égre, se a földre...
Az üzenetet könnyű megérteni, de nem elég 2000 év arra, hogy valóban életbe
is ültessük. Az esküdözések továbbra is virulnak és a legelképesztőbb
módokban nyilvánulnak meg. Korrupt politikusok Bibliát tartva esküsznek
arra, hogy komolyan veszik mindazt, amiért a néptömegek őket megszavazták;
esküvel lesz hivatalosan valaki egy állam, egy hadsereg tagja; esküvel veszi
el a férj a feleséget; orvosok teszik le a hipokráteszi esküt és esküvel
vonultatják fel világszerte a hamis tanúkat. ... Rengetegen esküsznek égre
és földre, de ha mindez a szóáradat inkább egy igaz és tisztességes "igen"
vagy "nem" lenne, akkor - talán - egy emberibb és igazságosabb társadalomban
élnénk.
Az eskü könnyen megtéveszti az embert. Annyira megszokja a "nagy szavakat",
hogy az egyszerű "igent" vagy "nemet" már sem értékelni, sem komolyan venni
tudja. Egy egyszerű "igen" vagy "nem" nem látványos, nem hangzatos. Az
"igen" és "nem" túlságosan tiszta ahhoz, hogy egy, állandó szerepjátszáshoz
hozzászokott társadalom, megérthesse és használhassa. Pedig mindaz, ami ezen
felül való a "gonosztól" való. A "gonosz" elkápráztat és hangzatos
szóáradattal butit el. Elég, ha a körülöttünk levő reklámözönre gondolunk.
Az embernek nem az a szándéka, hogy igazat mondjon, hanem hogy eladhassa a
termékét, hogy túlbeszélje a "kliens" értelmi színvonalát. A szavak
elvesztették jelentésüket, súlyukat, igazi értéküket. Egyre inkább az
emberek butítására, mintsem felvilágosítására szolgálnak. Ez egy reális és
veszélyes jelenség napjainkban.
De mindez a "gonosztól" van. Itt ne gondoljunk most sátánra, vagy egyéb
negatív erőre. Nem erről van szó. A sátán nem jön a fülünk mellé, hogy
megoldja a nyelvünket hamis eskü megtételére, vagy egyéb kaotikus
beszédfonal elmondására. A "gonosz" itt kategorikusan az egyén hajlama arra,
hogy minél komplikáltabban, hangzatos szavakkal, sokat beszéljen, de keveset
mondjon. A szavakat tisztán használni, világosan beszélni nem is olyan
könnyű dolog. Erre kultúránk, amely egyre inkább a pillanatnyi káprázatot és
a hangzatos szappanbuborékot tartja szem előtt, nem fog megtanítani
bennünket. Pedig a mai evangéliumból világosan kitűnik, hogy kereszténnyé
csak az válik, aki megtanulja szavait kontrolálni.

Szakács Ferenc Sándor