[Magveto] 2001. 06. 13.

[Dozsa Istvan]

2001. június 13. szerda

2Kor 3,4-11. - Mt 5,17-19.
Papszentelések havában elgondolkodtatnak és lelkiismeretvizsgálatra késztetnek Szent Pál apostol szavai: Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit is kigondolni, mintegy a saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való. Ő tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk...
Jézus igehirdetésével hirdette meg Isten Országát, megváltó halálával és feltámadásával pedig megnyitotta számunkra a lehetőséget, hogy a keresztségben belépve Egyházába Isten Országát, az Újszövetséget szolgáljam. Ez minden megkeresztelt hívő ember feladata, de még inkább feladata minden papnak, hogy mint az Úr választott szolgája, teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes elmémből és minden erőmből szolgáljak neki.
Valóban az Újszövetség szolgája vagyok, vagy csak mint hivatalnok látom el feladatomat? Meg van-e még bennem az a tűz, ami kezdetben meg volt, amikor elindultam a papság felé és jelentkeztem a szemináriumba, ami akkor volt meg bennem, amikor pappá szenteltek?
Jézus ma tőlem is azt kérdezi, amit Pétertől kérdezett: Simon, János fia, szeretsz engem?
Jó lenne, ha minden nap elmondhatnám: Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.

Elemér