[Magveto] 2001. 07. 19.

[Dozsa Istvan]

2001. július 19.
Kiv 3, 13-20
Mt 11, 28-30

"Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok." (Kiv 3, 14 b)
"Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - és megkönnyítlek titeket." (Mt 11, 28)
Mózes kételkedik a népben. Mit mondjon Izrael fiainak? Elhiszik-e, hogy tényleg Isten küldötte ő? A felelet rövid és sokatmondó: "én vagyok az, aki vagyok". Ahhoz, hogy megértsük ennek a kijelentésnek a fontosságát, fontos tudnunk azt, hogy a zsidó kultúrában Isten nevét kimondani nem volt lehetséges. Aki kimondja Isten nevét, annak meg kell halnia. Isten neve a legszentebb szó: JHWH. "Az vagyok aki vagyok": időn és történelmen kívül álló valóság. Isten nem foglya az emberi immanenciának, kicsinyességnek és korlátolt világszemléletnek. Ő a Hagyományban él, a Hagyománynak a kiteljesedése. Évezredek az Ó szemében "pillanatoknak" tűnnek. Szereti az embert, és a segítségére siet: "letekintettem rátok és láttam a bánásmódot, amelyben az egyiptomiak részesítettek benneteket" (Kiv 3, 16 b). Nem passzív az emberi szenvedés láttán, hanem aktív szerepet vállal a történelemben. Mózes személye nélkül terve kivitelezhetetlen: az ember jelenléte nélkülözhetetlen Isten tervében. Az Exodus Isten ötlete az ember kivitelezésében. Egy nagyon erős Ószövetségi szimbólum: benne összefonódik az isteni ígéret az emberi reménnyel. A történelembe beleágyazódott ember nehezen tudja elfogadni az Isten által felkínált változás lehetőségét. A nagy szociális igazságtalanságok rendszerében gyakran csak a "túlélésért" küzd. A szolgasághoz hozzászokott embertömegek életében ritkán történnek változások: agresszív rendszerek, "demokráciák" és nyílt társadalmak ma is tömegeket tartanak a nyomor halálos ölelésében. A "Mózeseket" Isten szólítja, de a társadalom szüli meg. Az Exodust Isten kezdeményezi, de az ember vitelezi ki.
A vatikáni Sixtusi Kápolna falán Mózes történelmét megelevenítő képsor párhuzamot állít jelen, múlt és jövő között. A múlt képei a jelenért vannak. Az Exodus, a szolgaságból való szabadulás egy örökértékű igazság. A szolgaságból, szenvedésből, korlátolt hatalmi rendszerek béklyójából szabadulni nemcsak feladat, hanem egyben egyéni kötelesség is.
Az Exodushoz kell egy harmadik elem: a társadalmi összefogás. Izrael népe közösen cselekszik. Az egyénnek semmi esélye a rendszerrel szemben. Csakis egy társadalmi összefogás teszi lehetővé a szabadulást. Mózes szálka a fáraó szemében, hisz küldetése olcsó és erős munkaerőtől fosztja meg őt. A hatalmi embereknek és rendszereknek sohasem kell az "isteni megváltás". Egyesek jogot formálnak maguknak mások kizsákmányolására. Exodus, megváltástörténet, és minden ehhez hasonló dolog csak zavaró elem számukra. Éppen ezért, gyakran vallási köntösbe öltöztetik uralmi vágyukat és Isten nevében próbálják kizsákmányolni "alattvalóikat". A kereszténység történetében is gyakran akadunk (talán még mindig) ilyen epizódokra. De a "Mózesek" küldetése az evangélium soraiban találnak magyarázatot: "Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - és megkönnyítlek titeket." Isten az embert szabadnak akarja. Ezért gyakran "Mózeseket" szólít meg, hisz nélkülük nem jut el üzenete az emberek közé. Az Exodus közösségi, de egyben egyéni megváltástörténet nemcsak az Ószövetségben, hanem napjainkban is...

Szakács Ferenc Sándor