[Magveto] 2001. 12. 17.

[Babos Tamás]

December 17.
Ter 49, 2. 8-10
Mt 1, 1-17


A Mk 1, 1-17 Krisztus nemzetségtábláját írja le. Mi a lényege 
tulajdonképpen az egymás után felsorakoztatott neveknek és 
generációknak? Miért fontos az Ábrahámra való visszavezetés?
Az ember társas lény, mélyen beleágyazódik történelmébe. Manapság is 
sokan kutatnak nemzetségtáblájuk után. Gyökerek nélkül az ember nagyon 
elhagyatott. Identitása megkérdo"jelezo"dik és krízisbe kerül.
Az evangélista Krisztus identitását bizonyítja. A megtestesült Isten nem 
a történelem felett "lebeg", hanem konkrétan beleágyazódik az emberi 
ido"be. Mondhatjuk úgy is: eggyé válik vele. Az ember megváltására sieto" 
Isten nem absztrakt módon érkezik, hanem beleépül az egymásután 
következo" generációk sorába.
Nem az a lényeg ebben az evangéliumi részben, hogy a generációk tényleg 
így következtek egymásután, vagy pontos-e a háromszor tizennégy 
generáció. A lényeg Isten hu"sége az emberi történelemhez. A megváltás az 
immanens világban játszódik le. Az Ószövetség és az Újszövetség 
összefonódik, és egy szövetséget képez. Isten hu"séges az emberhez, 
hu"séges az emberi történelemhez.
A számos név és generáció szimbolikus töltetett hordoz magában. Az ember 
élo" kapcsokkal köto"dik a történelemhez. A jelenhez való hu"ség a múltba 
ágyazódik bele és a jövo"be mutat. A múlt megteremti az ember identitás 
tudatát. Nem érzi magát elveszve a jelen - gyakran kaotikus - 
rendszereiben. Az ero"s identitás tudattal rendelkezo" egyének könnyebben 
alkotnak a jelenben a jövo" számára.
Az ember feladata, hogy hu"séges maradjon korához, történelméhez. Amíg 
önmagát keresi, addig alkotni képtelen.

Szakács Ferenc Sándor