[Magveto] 2001. 08. 12.

[Dozsa Istvan]

Augusztus 12.


Különböző féle várakozások vannak! Rosszak, amikor félelemmel teli a várakozásunk, és jók, amikor örömmel telitett izgalommal várjuk egy-egy esemény vagy személy megérkezését. 
A keresztény ember is izgalommal vegyes örömmel várja azt az időt, amikor az Isten ígéretei beteljesednek és elérheti boldogságát, azaz élete végső célját.
Izgalommal várakozunk, hiszen nem tudjuk "sem a napot, sem az órát", de örömmel is, hiszen tudjuk, hogy biztosan eljön. Izgalommal, mert nem tudjuk, mit hoz: jót vagy rosszat, de örömmel, mert tudjuk, hogy kit hoz: az irgalmas Megváltót. Izgalommal, mint a vizsgázó diák, vajon megfelelünk-e majd a számadáson, és örömmel, mint a gyermekét váró édesanya, mert már szívünkben ott hordozzuk az Eljövendőt.
Ám ahhoz, hogy ez az izgalommal vegyes öröm kiteljesedjék majd az igazi örömben és boldogságban, fel kell készülnünk az érkező Vendég fogadására. A készületünk pedig abban áll, hogy a szüntelenül tevékenykedő, mások javán munkálkodó szeretetet gyakoroljuk, azaz Istent szolgáljuk embertársainkban.