[Magveto] 2001. 08. 04.

[Dozsa Istvan]

 2001. augusztus 4. szombat Mt 14,1-12  Nem olyan régen, a Duna Tv Isten kezében címmel, Albánia egyházainak feltámadásáról sugárzott egy igen érdekes dokumentum filmet. Többek között, a szinte elsőként újjászerveződő albán ortodox egyház érseke is megszólalt. Megdöbbentő volt hallani a köztiszteletnek örvendő főpap vallomását. Mivel hazájában eddig nem működhetett, Görögországban élt, ahol szinte egyidőben lett püspök és teológiai professzor. De amikor a többévtizedes, egyház nélküli társadalom felszabadult, lehetősége nyílt, hogy hazatérjen Albániába. Patmosz-szigetén, ahol annak idején Szent János apostol írta száműzetése idején a Jelenések könyvét, Patmosz-szigetén, a tengerparton sétálgatva azon töprengett az érsek, hogy hazatérjen, kezdve előröl mindent, vagy maradjon a biztos életformában?

  "Szívemben egy kérdés fogalmazódott meg - mondta az érsek -: Ha Isten elég neked, akkor menj, de ha nem elég és valami más kell, akkor maradj?!" A mai evangélium mélyén is ugyanez a kérdés fogalmazódik meg. A küldetést adó Isten a következmények levonását a Keresztelőre bízta. Isten nem kényszerít egyikőnket se. Pedagógiai módszerének egyre visszatérő eleme, az emberi szabadság, a szabad döntés tiszteletben tartása. A döntést sem erőszakolja ki, az ember józan esze kell, hogy mérlegelje a tényeket. Az Isten bízik ebben az ítélőképességben, és nagyon jól tudta, hogy János, aki már a börtönben volt, nem hagyja magát befolyásolni, rosszindulattól vagy előítélettől, hisz őszintén és tárgyilagosan keresi az igazságot. Az igazság őszinte keresése nekünk is megadja, hogy következtetéseket tudjunk levonni és így nem kétséges a döntés kimenetele, hisz értelmünk az igazságra, akaratunk a jóságra van teremtve.

  Keresztelő Szent Jánost nem lehetett egykönnyen befolyásolni, ő nem széltől lengetett nádszál, nem is elkényelmesedett finom ruhákban járó ember akit az élet kellemes oldalai visszatarthatnának attól hogy meggyőződését bátran, minden kertelés nélkül vállalja és megvallja. Ezért imádkozza néhány hét múlva, vértanúságának ünnepén a szentmise prefációja, hálaadó éneke: "méltó lett arra is, hogy kiomló vérével tanúságot egyen Krisztusról." A döntés, Keresztelő Jánosé, vagy az albán érseké, de a ma hétköznapi emberéé, semmivel sem kevésbé nehéz, semmivel sem kevésbé életbevágóbb. Választ keresni a kérdésre!
  És ha szívem, értelmem  megtalálja vagy legalább megsejti a választ, akkor egész lényemmel, akaratommal, szívemmel megragadni és el nem engedni, mert "Isten önmaga elég!"

  Szerencsés Zsolt atya, Dorog