[Magveto] 2001. 08. 02.

[Dozsa Istvan]

2001. augusztus 2. Kiv. 40, 14-19; 32-36.

A mai olvasmány csak egy kicsiny metszet az ószövetség, élén az 5 mózesi könyv bőséges mondanivalójából, mégis gazdagon táplálhatja lelkünket, - az egyház olvasatában.
A mozgalmas Exodus, a dinamikus Kivonulás könyve legvégéről való a két kis idézet, és nyugvóponthoz, szombati békéhez vezet: az Úr szentélyéhez. Hiszen a szentély felállításáról, felszenteléséről szól ma az Írás s abban teljesedik be, hogy az Úr birtokba veszi szentélyét.
Jellemző, hogy a válogatás az Úr szavának idézésével kezdi Ott, ahol a tárgyi világ felépítése nyomán majd megjelenik az ember, az Isten felé forduló, az Istent szolgáló ember. A pappá felkent Áron ... és a fiai ... "ez a felkenés adja meg nekik, a papi tisztséget minden időre nemzedékről nemzetékre."
Mózes, a Vezető, a Felelős vette az Úr szavát és úgy járt el, ahogy az Úr megparancsolta neki, mindenben azt követte". 'Mózes maga ... ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta ..." Ez az eseménysor szinte egy kicsiny teremtéstörténet. Vagy helyesebben, a teremtett világ megszentelésének, Isten felé átadásának története, annak a megváltásnak előképe, amelyben új teremtménnyé leszünk.
Ezért érdemes "bemosakodnunk" minden, az Úrral való találkozáshoz. "Valahányszor bementek a találkozás sátrába, vagy az oltárhoz léptek, előbb megmosakodtak, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta." Ez az Istennel való találkozás, az Előtte való megjelenés kikerülhetetlen titka. Ezért jó, ha átmosta idegzetünket, énünket a nyáron a Balaton, a tenger vize, valahol egy jó lelki beszélgetés, kibeszélgetés, feloldozás megtisztító fürdője. Ha az Úrral szeretnénk találkozni, bele kell merülnünk a csendhallgatás tengerébe. És "akkor felhő borította be a találkozás sátrát és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot." 
Szívből kívánom, hogy a Te lelked, a mi közösségünk frissüljön meg az Úrban: a nyári lelkigyakorlatok, elmélkedések, szemlélődések, beszélgetések lelket betöltő, szívet feltöltő szentségében. Akkor hamarosan továbbindulhatunk vándor-lásunkban, az Egyház  történelmünket átszelő zarándokútján ... ! Úgy lépjünk   kifelé, tovább, hogy előbb bent a szentélyben az Úrral találkozzunk.

Brückner Ákos Előd O.Cist.