[Magveto] 2001. 04. 28.

[Dozsa Istvan]

2001. április 28.

"Föl akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak." Jn6,21. 

Az Úr nem mindig várja meg, amíg mi a magunk erejébol, 'ügyességébol', sajátos módszereinkkel 'csodát' teszünk. Szeretnénk felvenni a bárkába, próbálkozásaink tanújává, társává, szponzorává tenni. Most egy nagyszeru evangelizációs alkalom várja, majd egy kirándulás, tábor, esetleg szépen szerkesztett szentbeszéd ihletojeként 'idézzük meg'. De O nem jön, hanem más megoldást ad.

- Elterveztük, mit is játszunk a kiránduláson, merre megyünk, de akiket vártunk, nem jönnek. Helyette azok jönnek, akikre nem számítottunk, és a program változik. 
- Készülünk a szüloi értekezletre, ám csak néhányan tisztelnek meg. Miközben rájuk is várunk, az elokészített mondóka helyett a portás lesz beszélgeto társunk. Kiderül, neki volt a legnagyobb szüksége emberi szóra. 
- Fontolgatjuk az imaóra menetét, mit is elmélkedjünk, imádkozzunk hangosan, és az adott pillanatban nem azok a szavak jönnek ajkunkra, amit elore elterveztünk. Tudom, kevesek (adott esetben keseru) tapasztalata, amit leírtam, de ha mégis elofordul valami ilyesmi, édesítse meg a tudat: Jézus nem száll be a bárkába, de a bárka partot ér.
 
Bertalan