[Magveto] 2001. 04. 19.

[Babos Tamás]

Április 19.
  Lk 24:36-38;
  Amint az emmauszi tanítványok tanúságot tesznek a tizenegy apostolnak,
egyszerre csak Jézus megjelenik közöttük. A jelenlevok meglepetésükben azt
sem tudják mit gondoljanak. Egy szempillantás alatt, mindenféle gondolatok
száguldanak végig elméjükben. Vajon álmodunk, vajon látomásunk van, vagy
szellemet látunk?
 Jézus nagyon jól tudja mit gondolnak, mit éreznek. Így hát megmutatja nekik
testét. Megmutatja kezét és lábát, megmutatja sebeit, és hogy még meggyozobb
legyen, ételt kér és megeszi szemük láttára, hogy bizonyítsa testi
jelenlétét.
 Ez a test amely viseli az átszegeztetés nyomait, amely megjelent és eltűnt,
amely a zárt ajtón áthatolt és amely felvitetett a mennybe, ezt a testet
kell ennünk, hogy életünk legyen.
 Jézus magyarázta az írásokat, amelyek szenvedésérol és megdicsoülésérol
szóllanak és megnyitotta a tanítványok értelmét a megértésre. Ó, mily nagy
szükségünk van nekünk is értelmünk megnyitására! Vajon különben
táplálkozhatunk-e az igével lelkünk javára? Vajon a lelki táplálék jó helyre
rakodik-e le? Nem torzítja-e el lelki alakunkat?
 És mire jó nekünk az értelem? Hogy gazdagabbak, nagyobbak, híresebbek
legyünk? Nem, hanem hogy megállhassunk az Ö ösvényén és tanúságot is tudjunk
tenni arról amit elhittünk, megértettünk és követünk.
 Mi vagyunk Krisztusnak tanúi. De hát ez hogyan lehetséges, hiszen mi semmit
sem láttunk? Akkor hát hogyan és mirol tanúskodunk? Az apostolok láttak és
hallottak és arról tettek tanúságot amit láttak és hallottak.
 A tanúságtételük hívő szívekre talált és majd a hivők tanúságtevőkké
váltak. És így keresztelkednek meg a megholtakért, akik tanúságot tesznek
életükkel. És ez egy láncot alkot amelynek az összetartó ereje a hit.
 Vajon még lesz-e hit a földön amikor az Ember Fia visszajön a földre?
Boldogok akik nem látnak és hisznek.
 PL.
 Pitic László.