[Magveto] 2000. 10. 29.

[Babos Tamás]

--------- következő rész ---------

Mk  10,46-52 A jerikói vak meggyógyítása (vö. Mt 20,29-34 és Lk 
18,35-43)

Jézus Jeruzsálem  felé közeledik, útja átvezet Jerikón. Err?l a 
városról  eszünkbe juthat  a falak  leomlása (Józs 6).  Ebben a 
mai történetben milyen falsz?nt meg létezni?
-  A nyilvánvalóbb a vak gyógyulása: leomlott  a fal közte és a 
külvilág között, látni kezdett. Vajon látott-e valaha is?
-  A másik fal,  amelyikre ma  jobban figyelünk, az  az, amit a 
sokaság von a Mester köré: Nem szabad ?t háborgatni!

Mt:  a tömeg;  Mk: sokan; Lk:  akik elöl  mentek -  ?k voltak a 
fontoskodók,  a bennfentesek, akik  tudni vélték,  hol a határ. 
Tévedtek.   Jézus  Máténál   odahívja  a  (2)   vakot,  Márknál 
odahívatja   ?t,  Lukácsnál   pedig  odavezetteti   magához.  A 
Márk-evangélium   számol  be  a  "falomlásról":  Jézus  kísér?i 
hangot  váltanak,  elutasító,  rideg  magatartásuk megváltozik, 
Jézus   irgalma  a  nyomorulttal  szemben   lágyítani  kezdi  a 
szívüket, és  a szeretet csírája megszólal bennük: Bízzál! Kelj 
föl, hív téged!

A  napokban  olvastam  valahol, hogy  Istennél  nem  kell el?re 
bejelentkezni,  nála mindig szélesre  van tárva  a kapu. Mindig 
elérhet?.  Ma azt véssük  a szívünkbe, hogy  nekünk nem elzárni 
kell  az embereket Jézustól,  hanem Hozzá  kell ?ket engednünk, 
hívnunk, s?t vezetnünk.

Mert a falak nem építhet?k vissza többé.

Bangó M. Klára n?vér