[Magveto] 2000. 10. 12.

[Dozsa Istvan]

 Lk11,5-13
 
"Van-e köztetek olyan apa, aki követ ad gyerekének amikor kenyeret kér?" -
Tudjuk, hogy nincs,  mégis sokszor felületesen nézzük meg mit is ad nekünk
Atyánk. Kőnek itéljük azt ami valójában kenyér. Különösen akkor, ha
görcsösen ragaszkodunk saját elképzeléseinkhez terveinkhez, és amelyeket
nem kívánságunk szerint teljesít az Isten. Ilyenkor meg kell állnom, hogy
végiggondoljam: Kiben van a hiba? Kettőre tudok igazából gondolni, de csak
az egyik a helyes. Istenben nem lehet, mert ha rosszat akarna, nem
teljesítené az én jó kívánságomat, akkor nem lenne Isten. Maradok én, aki
rábíztam magamat és kértem, hogy viselje gondomat. 
  Lehet  olyan erőszakosan zörgetni, hogy mégis megkapom azt, amit kértem.
De ennek ára van. Lassan kénytelen vagyok belátni, hogy sokkal jobb az, ha
Őrá bízom magamat, és elfogadom azt amit ad nekem. Lassan ki merem nyújtani
a kezemet a kőnek látszó valami felé, és amikor megfogom, magmhoz  ölelem,
akkor veszem észre, puha és meleg, mint a friss kenyér.

Molnár István