[Magveto] 2000. 03. 29.
Dozsa Istvan
idozsa at hcbc.hu
2000. Már. 28., K, 17:45:01 CEST
márc 29.
MTörv 4,1-5 és Mt 5,17-19
"Gondosan vigyázz tehát magadra és lelkedre: el ne feledd azokat
a dolgokat, amelyeket tulajdon szemed látott, ne távozzanak szívedtől
egész életedben, ismertesd meg őket fiaiddal és unokáiddal!" (Mtörv 4,9)
Vigyázni kell tehát magunkra és a lelkünkre. Ennek módja az
idézett szentírási rész és annak szövegkörnyezete szerint az,
ha az életünket meghatározó, továbblendítő közvetlen
istentapasztalatokat észben tartjuk, szívünkben forgatjuk,
fel-felidézzük a magunk és mások javára. Plébániánkon a nagyböjti
készület részeként a legkülönbözőbb emberek vallottak életükről,
megosztva legfontosabbnak tartott tapasztalataikat, hitbeli
élményeiket. Jó volt felfedezni életútjukon az Isten vezetését.
Idézzük fel mi is azokat az időszakokat, pillanatokat az életünkből,
amikor közel éreztük magunkat az Úrhoz, élveztük az Ő édességét.
Érdemes mindezt leírni is, hogy jobban átjárja a szívünket, és így
maradandóbb örömtartalékaink legyenek az nehezebb időkben.
Ráébredhetünk arra is, hogy idős embertársaink milyen nagy értéket
képviselnek, hiszen ha meghallgatjuk őket, amikor az életükről
mesélnek, Isten csodatetteinek sora tárul a szemünk elé. Becsüljük
meg a hajlott hátú nénikéket, csoszogó bácsikákat, annak tanúi ők,
hogy Isten szeretete kiáradt a világba. Ha majd mi is megöregszünk,
ne gondoljuk, hogy haszontalanok vagyunk, hiszen teljesítenünk kell
a kötelességünket: mesélni a fiaknak, unokáknak arról, amit a
szemünk látott, fülünk hallott, szívünk tapasztalt: Isten tetteiről,
irgalmáról és végtelen szeretetéről.
Bangó M. Klára
More information about the Magveto
mailing list