[Magveto] 2000. 03. 07.

[Dozsa Istvan]

A farizeusok és a Heródes-pártiak közül odaküldtek hozzá néhány 
embert, hogy a szavaiba belekössenek. Ezek odamentek hozzá és 
megkérdezték: ,,Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, és nem veszed 
tekintetbe az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az 
Isten útját. Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, 
vagy ne fizessünk?"  De ő tisztában volt képmutatásukkal, és így 
szólt: ,,Miért kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd 
lássam!"  Mikor odavitték, megkérdezte tőlük: ,,Kinek a képe ez, és 
kinek a felirata?" ,,A császáré" - felelték. Jézus folytatta: 
,,Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az 
Istené!" Azok igen elcsodálkoztak rajta.   
Az APEH-osok nagy örömmel olvashatják ezt az evangéliumi szakaszt, 
hiszen kifejezetten tanít az adó fontosságról és a mindnyájunkra 
kirótt szigorú kötelességről. Persze vajmi kevés esélye van annak, 
hogy az ősegyház ténylegesen, éppen az adó kedvéért vette volna bele a 
kánoni szövegekbe ezt az elbeszélést. De Jézus kérdése rávilágít a 
tényleges helyzetre: ,,Miért kísértetek engem?" - vagyis lehet ez is 
egyfajta kísértés a számunkra, hogy életünket valóban csak abban a 
környezeteben szemléljük, amibe közvetlenül beleszőve lezajlik. 
Egyszerűbb mindent egy társadalmi kontextusba szorítva nézni, mintsem 
azon túl is keresni valamit. A farizeusok és a Heródes-pártiak is 
tisztában vannak a Szövetség tényével. Izrael sorsát az adó 
megendegedettségével vagy "tisztátalanságával" magyarázni és 
értelmezni felesleges vállakozás, de a szövetség jelentőségét 
elfeledni sajnos lehet, és felcserélni a császár képét az Isten 
képével ismét csak lehetséges. Az adót nem tartozás alapján kell 
befizetnünk, hanem egyszerűen a törvényi rend alapján. Hogy mivel 
tartozunk Istennek akinek mi aképét hordozzuk szintén nehéz konkrétan 
megfogalmazni. Persze mindennel neki tartozunk. Szent Ágoston azonban 
mégis megfordítja a dolgot, és Istent nevezi adósunknak. Csak fejből 
idézem: "Isten az adósunk lett. Nem azért mert mi előbb kölcsön adtunk 
neki valamit, hanem azért mert sok mindent ígért nekünk. Isten az 
ígéreteivel lett adósunkká." Jézus szándéka éppen az elkötelezettség, 
a Szövetséghez hű élet volt. Hiszen a dekalogus sem egy törvénnyel 
kezdődik, hanem Isten bemutatkozásával történik. Magát tartja elsőnek 
és nem a törvényeket. A tízparancsot úgy is vehetjük, mint lelki 
szerkezetet, strukturát, aminek első helyén az Isten áll. Izrael 
életében de miénkben is ezen az első helyen az Isten áll, az Ő saját 
terve szerint. Lecserélhetjük, elfelejthetjük. De egy biztos ez az 
első hely sohasem marad üresen, mindig kerül oda valaki/valami. Jézus 
azt kéri, hogy oda ne más képeket varázsoljunk, maradjon meg az 
Istené.     
Takács Gábor