[Magveto] 2000.12.18,20

[Babos Tamás]

Elnézést a késésért! 


December 18.

Kérdõre  vonni  Jézust:  valljuk  be,  nem  nagy dolog.  Minden 
imádkozó  ember megteszi nap mint  nap. Ám mégsem veszélytelen, 
mert  jellemzõ ránk, amit és  ahogyan kérdezünk. Lehet kérdezni 
felületesen,   hogy  valamiféleképpen  elrejtsük  az  igazi  és 
egyetlen   kérdést;   lehet   kérdezni   számításból,   mint  a 
farizeusok;  lehet úgy is, hogy a  kérdés még elhangzik, de nem 
igazán érdekel a válasz. 
Mennyire  más  annak  a  kérdése,  aki  éhezi  és szomjazza  az 
igazságot.  Még akkor is, ha tele  van kételyekkel a válaszokat 
illetõen,  nem fogadja  el, tovább  gyötrõdik, de  mégis keres, 
vágyódik. Azt  hiszem ez a fontos: mozgásban lenni valami felé. 
Aki  nem kérdez,  vagy már  nincs kérdése,  vagy nem  érdekli a 
téma,  vagy nem vállal felelõsséget  a kérdéseiért, az jóllehet 
kényelmes helyzetben tudja magát, mégis élettelen, üres ...
Krisztushívõként  milyen  fonos, hogy  legyenek  kérdéseink nap 
mint  nap  Ahhoz, aki  meghívott  bennünket, még  akkor  is, ha 
nehezen vagy egyáltalán nem fogadjuk el a választ.
Mert  az az ember, aki hallani és  látni akar, aki nem zárja el 
a  szívét, az magától az Istentõl kap  választ. S az Úr válasza 
nem  pusztán információ lesz, hanem  teljes valónkat megmozgató 
felhívás, mely  egészen átalakít, és Isten üzenetének jelévé és 
hordozójávátesz.



December 20.
"Az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék velem szavaid szerint." 

Egy gyermek vállalása, annak születése minden anya életét gyökeresen
megváltoztatja: ami eddig fontos volt, értékesnek tûnt, az semmivé válik
hirtelen. Mindene a gyermeke lesz: lemond érte a pihenésrõl, ha kell az
evésrõl, a szórakozásról. Még álmában is ráfigyel: fölriad minden
nyöszörgésre. 
Máriához hasonlóan mi is igent mondtunk Isten hívó szavára; szívünkbe
fogadtuk az Igét. De vagyunk-e az Istenszülõhöz hasonlóan jó anyák, akik
által növekszik a világban az Ige? Engedjük-e, hogy gyökeresen
megváltozzon
az életünk, lemondunk-e a saját világunkról az Õ kedvéért. Hozunk-e
észrevétlen természetességgel áldozatokat nap mint nap Istenért?
Adja meg nekünk a Mindenható, hogy ezen a karácsonyon és utána is
Máriához
hasonlóan áldozatos életünkkel Krisztust adjuk a világnak!

LMK